Jobb- vagy bal agyféltekés személyiség vagy? Avagy egy mítosz túl lassú halála
Jobb- vagy bal agyféltekés személyiség vagy? Avagy egy mítosz túl lassú halála
Évtizedek óta él a köztudatban az elképzelés, miszerint az emberek feloszthatók két fő személyiségcsoportra aszerint, hogy mely agyféltekéjük működése domináns. Az elképzelés szerint a bal agyféltekés személyiséget a racionalitás, a logikus, részletekbe menő analitikus gondolkodás jellemzi, míg a jobb agyféltekéseket inkább a kreativitás, intuíció és a holisztikus gondolkodás, ők az emocionálisak és impulzívak. A bal agyféltekés gyerekeket küldjük a reál tagozatokra, ők lesznek a matematikusok, mérnökök, vagy ügyes szerelők; a jobb agyféltekés, „humán” gyerekeket pedig előbb-utóbb megtaláljuk egy hangszer vagy egy vászon mellett, óvodai dolgozóként vagy esetleg irodalmi körökben.
Ha valaki szeretné fejleszteni a kreativitását vagy a rajzkészségét, elmehet manapság jobb agyféltekés rajztanfolyamra, léteznek online agyfélteke–dominancia tesztek és be lehet fizetni jobb agyfélteke működést serkentő online kurzusra.
A populáris pszichológia bizonyos ágai, és az ezekre bátran hivatkozó ezoterikus irodalom még ennél is tovább megy: női és férfi minőségeket társít az egyes agyféltekékhez. A bal agyfélteke képviseli a férfi „princípiumokat”, a jobb pedig a nőies minőségek székhelye.
De valóban van tudományos alapja ennek a felosztásnak? Honnan ered, és mire alapozzák ezt az elképzelést?
Nézzünk egy kis történelmet:
Az 1860-as évekig az agykutatás területén még vita tárgya volt, hogy az agy egy egységes organizmusként működik és lát el minden feladatot, vagy külön agyterületek felelnek az egyes funkciókért. Agyi képalkotó eljárások híján ezek még amolyan elméleti viták voltak. Ebben az időben egy Paul Broca nevű francia orvoshoz (1824-1880) került egy epilepsziával és több más neurológiai betegséggel is küzdő páciens. Az idegtudomány történetébe Tan-tan néven bekerült beteg férfi (Louis Victor Leborgne) képtelen volt az írásra és az artikulált beszédre. Bár a betegségeihez képest az elméje még sokáig tisztának bizonyult, kizárólag a „tan” szócskával tudott kommunikálni, azt is jellemzően duplán használva. Bármit kérdeztek tőle, vagy bármit szeretett volna közölni, csak annyit tudott mondani: tan-tan. Mire Brocához került, már jelentősen leromlott az állapota, pár napon belül meg is halt. A boncolás során Broca megállapította, hogy a bal agyfélteke elülső részén komoly károsodás van.
Nem sokkal ezután újabb hasonló esete volt egy másik beteggel, akinél a boncolás szintén ezen az agyterületen igazolt károsodást. Közös volt a két páciensben az is, hogy a sérüléstől függetlenül a beszédértés és az intelligencia egyéb aspektusai érintetlenek maradtak náluk. Ezek a vizsgálatok vezettek Broca 1861-es bejelentéséhez, miszerint a beszédnek létezik egy motoros központja és ezt lokalizálni is tudja. Ennek a bal elülső agyterületnek a neve azóta is Broca-terület. Bár a beszédközpont működésével kapcsolatos tudományos fejlődés mára már rég túlmutat Broca megállapításain, ez volt az első igazán jelentős lépés abban, hogy megismerjük az egyes agyterületek eltérő, egyben lokalizált funkcióit.
Ugorjunk úgy száz évet, egészen az 1960-as évekig, amikorra már megismerték számos agyterület funkcióját, továbbá már ismert volt, hogy a test egyik felének mozgását az átellenes agyfélteke vezérli. Az is ismert volt eddigre, hogy a vizuális érzékelés esetében részben az azonos oldali, részben az átellenes agyféltekének van szerepe.
Ebben az időben került fókuszba az agyféltekék közötti kommunikáció vizsgálata az epilepsziás rohamok kapcsán. Ezek a vizsgálatok voltak aztán azok, amelyek – bár akaratlanul, de – útjára indították az agyféltekékhez köthető személyiségtípusok teóriáját.
Egészen pontosan Roger Wolcott Sperry neurobiológus kísérletei, aki az akkoriban a keze alatt dolgozó doktorandusz hallgató Michael Gazzaniga segítségével epilepsziás rohamokkal küzdő pácienseknél hajtott végre ún. kérgestest-átvágást. A kérgestest köti össze a jobb és bal agyféltekét, funkciója a két félteke közötti kommunikáció. Azokban az esetekben, ahol korszerűbb módszerekkel teljes, idegrostmaradvány nélküli átvágást tudtak végrehajtani, az epilepsziás rohamok nem tudtak átterjedni egyik féltekéről a másikra, ez pedig jelentős javulást hozott a betegeknél. Az ilyen beavatkozáson átesett pácienseken később is végeztek vizsgálatokat abból a célból, hogy megnézzék, milyen agyi funkcionális változásokat okozott a két agyfélteke közötti kommunikációs híd megszüntetése.
A hétköznapi életben is nyomon követett páciensek esetében – pl. egy bevásárlás – a műtét utáni időszakban úgy nézett ki, hogy áll a páciens a polcok előtt, és bár tudja, hogy mit akar levenni a polcról, de a jobb kezével képtelen érte nyúlni. Vagy: hiába tudta, milyen ruhát akar fölvenni reggel, fizikailag képtelen volt a megfelelőt kiválasztani.
Sperryék vizsgálati módszere ezen páciensek esetében a vizuális érzékelésünk már ismert sajátosságait használta fel. Az emberi látás úgy működik, hogy mindkét szemgolyónknak van egy jobb és egy bal látómezőt érzékelő fele, amelyekből a képi információ részlegesen keresztezett idegpályákon érkezik az agyféltekékbe, azok látókérgi részébe. Ha pl. a bal szemünket letakarjuk, akkor a jobb szemünk jobb látóteréből jövő információt a bal agyfélteke dolgozza fel, a bal látóteréből érkezőt pedig a jobb agyfélteke. És ugyanez történik a bal szem esetében, ha a jobb szemünket takarjuk le.
(kép: psychologyocrnotes.blogspot.com)
A kísérletben tehát a páciens leül egy asztalhoz, egy képernyő elé, egyik szemét letakarják. A tekintetét a képernyő középpontján kell rögzítenie, miközben hol bal oldalra, hol jobb oldalra villantanak fel rövidke időtartamig (egytized másodperc) képeket egy-egy tárgyról.
Az eredeti tárgyakat, amelyekről a képek készültek, az asztalra helyezték, de a képernyő takarásába. A képernyő alatt volt egy rés, ahol a páciens átnyúlhatott az asztal felületére megfogni a tárgyakat. Ezek tapogatás útján egyszerűen felismerhető alakzatok voltak.
Tehát ismételjük át: amikor a képernyő bal oldalára vetítenek képet, az információ a nyitott szem bal látóterébe érkezik, onnan pedig a jobb agyféltekébe.
A jobb oldalra vetített kép pedig jobb látómezőből a bal agyféltekébe. Közben emlékezzünk rá, hogy a páciens két agyféltekéje között viszont a korábbi beavatkozás miatt már nincs kapcsolat.
Az eredmény a következő lett: Amikor a bal agyféltekébe érkezett a képi az adott tárgyról, a páciens meg tudta mondani, mit látott (pl. piros háromszög alakzatot) és le is tudta írni. Amikor viszont a jobb agyféltekébe érkező információt kapott, akkor sem megmondani, sem leírni nem tudta. Viszont bal kezével tapintás útján ki tudta választani a megfelelő tárgyat az asztalról.
Egy másik kísérletben még furább eredmény született, ahol a tapogatásos módszer helyett nyomógombokat alkalmaztak a megfelelő tárgy kiválasztására. A jobb agyféltekébe érkező kép felvillanásakor a páciens azt mondta, nem lát semmit, ám közben a bal keze megnyomta a megfelelő gombot. Vagyis, mintha két külön elme működött volna egy időben, ahol az egyik nem tudott a másikról.
Volt olyan vizsgálat is, amikor egy kamasz fiú kísérleti alany jobb agyféltekéjének felvillantották a kérdést, hogy ki a kedvenc barátnője az osztályból, mire ő megrázta a fejét, hogy nem lát szavakat a képernyőn. Ám közben felkacagott, elpirult, és a bal keze szókirakós elemekből kirakott egy lánynevet.
(Kép forrás: britannica.com)
Jó, de mit is mesélnek el nekünk az agyról ezek a furcsa kísérletek?
Hát azt, hogy az agyban vannak bizony lateralizált, vagyis egy adott féltekéhez köthető funkciók, amik a másik oldalon nem találhatók. De ez csak olyan vizsgált agy esetében derülhetett ki, ahol nem működött a két félteke közötti kommunikáció. A fenti alanyok hiába látták a jobb oldali látókérgükkel a képeket, a jobb agyféltekében nem tudott szöveggé formálódni, viszont a jobb agyfélteke által irányított bal kéz meg tudta mutatni a tárgyat, amiről a kép készült. Amikor a bal agyfélteke látta a képet, akkor viszont a tárgy megnevezése nem okozott problémát.
Még számos hasonló kísérlet zajlott más-más agyi funkciók vizsgálatával, amelyek végül kirajzolták az alábbi mintázatot: a nyelvi képességek és számítási műveletek a bal agyféltekében kapnak helyet, a térbeli érzékelés pedig a jobb oldalon.
Sperry tehát ezzel bizonyította be, hogy az agyban vannak lateralizált funkciók, és ezért a munkásságáért később, 1981-ben megosztott Nobel-díjat kapott Torsten Wiesel-lel és David Hubel-lel.
Amikor ezeket az eredményeket a sajtó is felfedezte magának, megkezdődött a szalagcímeken keresztüli hírverés, de már leegyszerűsített, az eladhatóságot és olvasottságot szem előtt tartó kijelentésekkel. Először a New York Times közölt egy cikket 1973-ban „We Are Left-Brained or Right-Brained – Two astonishingly different persons inhabit our heads” címmel (vagyis: Bal agyféltekések vagy jobb agyféltekések vagyunk – Két elképesztően mást személy lakik a fejünkben). A cikkben már az alábbiakkal fogalmazták meg az új felfedezést: „az agyunk egyik fele a verbális analitikus, domináns, a másik a művészi”. Innen aztán elszabadult a pokol és további neves magazinok is, mint a Harvard Business Review vagy a Psychology Today is hasonló módon adták át a saját közönségüknek a jobb és bal agyféltekés személyiség mítoszát életre keltő cikkeket. Aztán jöttek a pop pszichológia erre alapozó self-help könyvei, megjelentek a jobb-bal agyféltekés személyiségtesztek, illetve később eljött az internet kora.
Pedig még maga Sperry is óva intett az eredményei félreértelmezésétől, vagy a túlságosan messzemenő következtetések levonásától. Azt írja 1984-ben egy esszéjében, hogy egy normál agy esetében a két félteke szoros együttműködésben, egységként dolgozik. És ezen felül több szakmai folyóirat is közölt írásokat a félreértelmezés veszélyeiről, de ezek nem ütötték már meg a köz érdeklődésének ingerküszöbét. Ráadásul a balkezes alanyok esetében a Sperry által felfedezett mintázatok épp fordítva jelentkeztek.
2013-ig kellett várni, mire a Utah-i Egyetem egy kutatócsoportja 1011 egészséges, 9 és 27 év közötti női és férfi alany bevonásával elvégzett egy kísérletet abból a célból, hogy kiderítsék, különböző embereknél van-e szignifikáns aktivitásbeli eltérés a jobb és bal agyfélteke között. A résztvevők agyát fMRI készülék segítségével vizsgálták nyugalmi állapotban úgy, hogy az agyat 7266 vizsgálandó területre osztották. Keresték az olyan aktív területeket, hálózatokat, amelyekből az egyik vagy a másik agyfélteke dominanciájára lehet következtetni.
A vizsgálat eredményei egyértelműek voltak: nincs egyénre jellemző egyoldalú agyfélteke dominancia.
A vizsgálat az egyértelmű eredményei ellenére nem sokban csökkentette a mítosz népszerűségét. Elég csak körülnézni az interneten. Ennek egyik ékes példája a jobb agyféltekés rajzolás népszerűsége.
A jobb-agyféltekés razolás
A Betty Edward nevével fémjelzett rajztanítási módszer is a jobb- vagy bal agyfélteke–dominancia mítoszán alapul. A lényege, hogy le kell kapcsolni a bal agyfélteke korlátozó analitikus, racionális funkcióit, hogy a jobb agyfélteke kreativitása és vizuális érzékelő funkciói szárnyalhassanak.
Kritikusai azt mondják róla – azon túl, hogy szintén Sperry félreértett eredményeire hivatkozik -, hogy bár néhány általa javasolt technika bizonyos kontextusban hasznos lehet, összességében a vizuális tér lemásolására fókuszál, a tér és a térben elhelyezkedő formák struktúrájának mélyebb megértése nélkül. Éppen ezért a tanulók sikerei egyrészt részlegesek, másrészt viszonylag hamar elérnek egy üvegplafont. Az észlelt hibák is tipikusak és előrejelezhetők az ilyen módszerrel készített rajzok esetében, amelyek pont az analitikus nézőpont hiányából fakadnak.
Evolúciós előnyök
Mielőtt rátérünk arra, hogy valójában mi is teszi lehetővé kreativitást az agyban, nézzük, vajon milyen evolúciós szerepe lehet annak, hogy az egyébként szimmetrikus agyunk két oldala között bizonyos funkciók felosztásra kerültek?
Feltételezhetően azért kerültek egyes funkciók vagy az egyik, vagy a másik agyféltekébe, ráadásul duplikálás nélkül, mert így egy magasabb szintű specializáció valósulhatott meg úgy, hogy az agy méretének nem kellett növekednie. Az ugyanis evolúciós szempontból egy anyagcsereigényesebb megoldásnak számított volna.
Ennek révén az agy több információt képes kezelni egyidejűleg: például egy gyík esetében, amíg a bal agyfélteke a már megtanult ingerekre irányítja a figyelmet (pl. a táplálkozás folyamatára), addig a jobb az újonnan érkező információkat dolgozza fel, ami lehet pl. egy ragadozó megjelenése.
A lateralizáltság növeli a kognitív kapacitást, mivel a két agyfélteke a specializáció révén egyidejűleg képes elvégezni különböző „számításokat”. Vagyis ilyenformán a megosztott agy egy fejlettebb számítógépnek tekinthető a szimmetrikus működéshez képest. A nagyobb kognitív kapacitás pedig jobban szolgálja a túlélést.
A tudomány mai állása alapján azt lehet mondani, hogy bár van különbség a két agyfélteke aktivitása között abban a tekintetben, hogy mikor és milyen feladatot kell ellátnia, ám ez az eltérés mindig az adott feladathoz, és emellett az általános evolúciós előnyökhöz köthető, nem pedig egyedi személyiségtípushoz. Ráadásul ezek a területek szinte sosem önmagukban működnek, hanem bonyolult neurális hálózatokon keresztül folyamatosan kommunikálnak egymással.
Az agy funkcionális térképét folyamatosan kutatják ma is, és egyre inkább az látszik kirajzolódni, hogy alig van olyan feladat, amely egyetlen agyterületre vagy egyetlen féltekére korlátozódna.
Az anyanyelvi beszéd megtanulása esetében például bár a bal agyfélteke meghatározó, újabb nyelv megtanulásában aktívan részt vesz a jobb agyfélteke is.
A szó szerinti szövegértés során a bal agyfélteke egyes területei aktívak, míg az átvitt értelmű szövegek vagy az irónia megértése során a jobb.
A matematikai, mérnöki gondolkodás
Ha a matematikai-mérnöki gondolkodást vesszük, amelyet a domináns agyfélteke teória hívői egyértelműen a bal agyféltekéhez sorolnak, érdemes megnézni kiindulásnak, hogy milyen részfolyamatokból is áll össze egy matematikai vagy mérnöki feladata megoldása:
Szükségünk van például: a számok, mennyiségek felismerésére, szabályok alkalmazására, hibafelismerésre, összehasonlító képességre, rövidtávú memóriára, problémamegoldó képességre, csoportosításra, absztrakcióra, vizualizációra, asszociációra, geometriai mintázatok felismerésére, térbeli érzékelésre, olvasásra, írásra, a figyelem megtartására és még sorolhatnánk.
A tudomány mai állása szerint ezek a matematikai funkciók mind összetett hálózatokat alkotnak az agyban, feladattípustól függően általában egyszerre több agyterületet is igénybe véve. Kiderült, hogy a matematikai feladatok szinte mindig mindkét agyféltekét dolgoztatják, kisebb-nagyobb dominancia–eltéréssel, de az biztos, hogy a jó matematikai vagy mérnöki agyat nem kizárólag a bal agyfélteke domináns működése biztosítja. Sokkal inkább az agyterületek és agyféltekék közötti megfelelő kommunikáció. Ráadásul az sem mindegy, hogy olvasunk egy matematikai feladatot vagy hallgatunk, írásban oldjuk meg vagy szóban. Hogy ismerős feladattal találkozunk, vagy új megoldást igénylővel. Vagy hogy jobbkezesek vagyunk-e, vagy balkezesek. Sőt, még az életkorral is változik, mikor, melyik félteke mutat nagyobb aktivitást.
Nézzünk a teljesség igénye nélkül néhány agyterületet, amelyek részt vesznek matematikai vagy mérnöki feladatok megoldásában – és közben nézzük meg azt is, mit mondanak azok a kutatások, amelyek vizsgálták az egyes feladatoknál és agyterületeknél az agyfélteke dominanciát.
- A számérzékelésben, számok összehasonlításában például szerepe van az ún. intraparietális sulcus agyterületnek, amely nem kizárólag a bal agyféltekében mutat aktivitást, hanem mindkét oldalon. A kutatások alapján balra tolódik ez az aktivitás, amikor szimbolikus szám reprezentációkkal dolgozunk (vagyis például látjuk az 5-ös számot arab számként) és jobbra, amikor nem szimbolikus formátummal találkozunk (ilyen például, amikor öt darabot látunk valamilyen objektumból). A bal agyféltekei terület aktívabb a jobbkezeseknél, míg balkezeseknél pont fordítva, a jobboldali. Ha ez a terület sérült vagy inaktív, ott számolási zavar alakulhat ki.
- Amikor egy feladathoz korábban már megtanult matematikai szabályokat hívunk elő (mint például a szorzótábla), vagy nagyon egyszerű alapműveleteket hajtunk végre, olyankor az ún. anguláris gyrus és a supramarginális gyrus nevű agyterület mutat aktivitást. Ezeknek területeknek elsősorban a bal agyféltekén lévő részei aktívak a feladatmegoldás során, de néhány vizsgálat azt mutatta, hogy ha a jobb agyféltekei területeik sérülnek vagy zavarják azokat valamilyen impulzussal, akkor ugyanezeknél a feladatoknál hibáznak az alanyok. Ezek a vizsgálatok a jobb agyfélteke azon funkciójára világítottak rá, amely a matematikai feladatoknál a pontosabb becslésért felel.
- Amikor nem a korábbi szabályok előhívása domináns egy adott feladatnál, vagy az egyszerű alapműveleteknél bonyolultabb matematikai feladatban vagyunk, amit új megoldás alkalmazásával kell teljesítenünk, akkor aktívvá válik az elülső cinguláris gyrus nevű agyterület. Ez a terület nagyon sokrétű funkcióval bír: ha a matematikai-mérnöki gondolkodást nézzük, felel pl. a lehetséges hibák felismeréséért, egy adott cselekvés vagy lépés kiválasztásáért, vagy adott eredmény értékeléséért. Itt zömében szimmetrikus aktivitás figyelhető meg, ám pl. a hibamonitorozó funkció kifejezetten jobb oldali dominanciát mutat.
- Jobb agyféltekei aktivitás történik akkor is, amikor olyan komplex számmal kell dolgoznunk, vagy akár csak leírni vagy felolvasni, amely nullát tartalmaz.
- A számtani feladatokhoz szintén elengedhetetlen a vizuális-térbeli munkamemória, az ehhez használt agyterületek esetében (mint pl. a korábban már említett intraparietális sulcus, továbbá ide tartozik az insula, és bizonyos frontoparietális hálózatok is) felnőtteknél kétoldali és baloldali aktivitást figyeltek meg, gyerekeknél viszont inkább jobb agyféltekei dominanciát.
- Az egyébként logikai jellegű tartalmak automatizálásáért, begyakorlásáért a jobb agyfélteke felel.
- A geometriai mintázatokat, alakzatokat a jobb agyfélteke ismeri fel, az objektumok részleteinek beazonosítása inkább a bal oldalhoz tartozik.
- Gyermekek esetében még azt is észrevették, hogy a matematikai feladatok során az általános agyfélteke dominancia változik a feladat újdonságától függően. Korábban már gyakorolt, ismerős feladatok esetén a jobb agyfélteke dominánsabb; új megoldást és ezáltal nagyobb kognitív kapacitást igénylő feladatok esetén a bal; majd amikor kifejezetten nagy mentális igénybevétellel járó, nagyon új és nehéz feladattal találkozik a diák, akkor ismét a jobb agyfélteke aktivitása nő erőteljesebben.
Látható tehát, hogy a matematikai gondolkodás nem a bal agyfélteke privilégiuma, és a jobb agyfélteke nem egyszerűen kiegészíti vagy segíti a bal oldal munkáját, hanem sok alapvető funkció eleve ott kapott helyet.
(kép: www.researchgate.net)
A kreativitás valódi természete
Ha most átugrunk a ló másik – mondjuk úgy: jobb – oldalára, a kreativitáshoz, amivel ugyebár a bal agyféltekés működést szokták szembeállítani, ugyanúgy beleléphetünk az egyszerűsítés csapdájába, ha csak felületesen nézünk rá az alkotómunkára. Távolról nézve a kreativitást könnyen hihetjük valamiféle szabad, intuitív, impulzív, és inkább kaotikus, mint rendezett működési módnak. Ám ha alaposabban szemügyre vesszük, mi minden részfolyamat és funkció szükségeltetik egy alkotási folyamathoz, rögtön árnyaltabbá és komplexebbé válik a kreativitásról alkotott kép.
A kreatív működéshez szükségünk van például memóriára, absztrakcióra, asszociációra, vizuális-térbeli észlelésre, képzeletre, nyelvi feldolgozó képességre, tervezésre, figyelemmegtartásra, munkamemóriára, tudatosságra, célmeghatározásra, kognitív rugalmasságra, döntési képességre, önreflexióra, feladatok közötti tudatos váltásra, analitikus gondolkodásra, problémamegoldásra és még sorolhatnánk – hiszen ez a lista attól is függ, milyen területen akarjuk alkalmazni a kreatív erőforrásokat.
Ahhoz, hogy a kreativitáshoz szükséges agyműködést kutatni lehessen, szükséges volt valamiféle definíciót keresni, ami alapján az ehhez szükséges agyi funkciók jobban vizsgálhatók. Tudományos területeken általában közös megegyezéssel azt értik alatta, hogy valaki képes újszerű, eredeti dolgot létrehozni, amely egyben hasznos vagy értéket képvisel mások számára. Mindez megvalósulhat zenében, irodalomban, képzőművészetben, de mérnöki tervezésben, orvoslásban, társadalomtudományokban, fizikai kutatásokban is, és még számos területet lehetne említeni.
Ezek tükrében kellett olyan vizsgálatokat megalkotni, hogy a kreativitást lehetővé tevő agyi funkciók mérhetők is legyenek.
Tipikusan az úgynevezett divergens és konvergens gondolkodást modellező feladatokkal lehetett ezt legjobban vizsgálni, mivel ezek a kreatív folyamat legalapvetőbb összetevői, építőkövei. A divergens, vagyis széttartó gondolkodás az, amikor meglévő elemekből kiindulva asszociálunk további új elemekre. (Például: ha valaki megkérdezi, hányféleképpen tudnád használni ezt a bögrét az asztalon, vagy egy adott problémára hány megoldási javaslatot tudsz felsorolni). A konvergens, vagyis összetartó gondolkodás pedig az, amikor több eltérő elemet kapcsolsz egy szabályszerűség mentén. (Például ilyen egy orvosi diagnózis felállítása tünetek és vizsgálatok eredményei alapán, vagy megadott rajzi elemekből egy kompozíció megalkotása, de akár ide sorolható egy matematikai probléma megoldása is).
Talán nem meglepő, hogy itt sem találtak egyetlen, a kreativitáshoz köthető agyterületet vagy agyféltekét, hanem éppúgy, mint a matematikai gondolkodásnál, több különböző agyterület összehangolt munkáját fedezték fel. Az is kiderült, hogy a kreativitás nem egyetlen veleszületett képesség, hanem külön-külön is fejleszthető agyi folyamatok összessége.
A kreatív tevékenység során ugyanúgy komplett agyi hálózatok lépnek működésbe, ami azt jelenti, hogy több agyterület együttesen, egyidőben, aktívan kommunikál egymással.
Az egyik ilyen hálózat például az ún. végrehajtó hálózat (vagy „executive network”), amely többek között felel a gondolkodásunk és viselkedésünk tudatos kontrolljáért, képessé tesz bizonyos dolgok kiválasztására, míg más impulzusok elnyomására, kizárására. És ide tartozik a kognitív rugalmasság is, amely képessé tesz a feladatok, gondolatok közötti tudatos váltásra.
Egy másik ilyen neurális hálózat pedig az ún. alapértelmezett hálózat (vagy „default mode network”), amely olyankor válik aktívvá, amikor pl. behunyjuk a szemünket és a külvilág ingereit kizárva a belső érzékelés, a képzelet válik hangsúlyossá. Ilyenkor felerősödnek a képzeletért és memóriáért felelős agyterületek, előhívva a fejünkben már meglévő korábbi tartalmakat, élményeket, tapasztalatokat. A kreatív folyamat során ez egyfajta könyvtárként működik.
Azonban, ha csak ez az alapértelmezett hálózat működne, az egy tetszőleges információkból álló kaotikus masszát eredményezne az elménkben. Ahhoz, hogy ebből egy újszerű, hasznos és értékes eredmény szülessen, a feljebb említett végrehajtói hálózatra van szükség, amely a tudatos kontrollt biztosítja a kiválasztáshoz, döntéshozatalhoz, feladatirányításhoz.
Egy harmadik résztvevő idegi hálózat a szaliencia hálózat (vagy salience network). Működésének lényege, hogy adott pillanatban képesek legyünk felismerni, biológiai vagy kognitív értelemben mi a legfontosabb, legrelevánsabb külső vagy belső inger, amire figyelnünk kell, és ami alapján valahogyan viselkedni akarunk. A kreatív tevékenységek szempontjából ez teszi lehetővé, hogy az általunk megjelölt kreatív célt szem előtt tartva össze tudjuk rendezni a már kiválasztott ötleteket, tudati elemeket.
Tehát van három, a kreativitás szempontjából meghatározó szereppel bíró idegi hálózatunk: az alapértelmezett hálózat, végrehajtói hálózat és szaliencia hálózat. Számos olyan, agyi képalkotó módszert alkalmazó kutatást végeztek már el, ahol ezen hálózatok működését vizsgálták valamilyen kreatív tevékenység közben. Ezek a kutatások megmutatták, hogy a kreativitást igénylő feladatok során az egyes hálózatokhoz tartozó agyterületek aktivitása bizony nem korlátozódik a jobb agyféltekére.
Például az alapértelmezett hálózathoz tartozó precuneus nevű agyterület a bal agyféltekében mutatott magasabb aktivitást. Ez az agyterület felel autobiográfiai (vagyis önéletrajzi) memóriáért és szerepe van a térbeli-vizuális képzelet működésében is.
A szintén ehhez a hálózathoz tartozó ún. inferior parietális lebenynél (IPL) pedig – amely olyan kognitív funkciókkal van összefüggésben, mint például a térbeli észlelés, nyelvi feldolgozás, szövegértelmezés, szociális interakciók – kétoldali aktivitást figyeltek meg.
Kifejezetten jobb oldali dominanciát az alapértelmezett hálózat egy harmadik összetevőjénél, a hátulsó cinguláris kéregnél (PCC) találtak, amelynek szerepe van a tudatosságban, az emlékek és érzelmek feldolgozásában.
A végrehajtó hálózat részét képező ún. dorso-laterális prefrontális kéreg esetében a jobb agyfélte volt domináns, amennyiben vizuális-térbeli kreatív feladatot kellett megoldani. Viszont a bal agyfélteke volt aktívabb, ha szóbeli, fogalmi jellegű kreatív feladat következett (mint például adott szavakból a lehető legtöbb különböző értelmes mondat megalkotása).
Az ún. insula terület- amely a szaliencia halózat részét képezi, és amelynek jelentős szerepe van a zenei kreatív feladatok megoldásánál, mint például a zenei improvizáció – mindkét agyféltekében aktívnak bizonyult.
(kép forrása: nature.com)
Összegzés
Összességében elmondható, a kutatások nem támasztják alá azt, hogy akár a kreativitásunkat, akár a racionális-logikus gondolkodásunkat speciálisan valamelyik agyféltekének vagy egy-egy különálló agyterületnek köszönhetjük. Ehelyett bonyolult idegi hálózatok összehangolt működése teszi mindegyiket lehetővé. A különbséget az egyes emberek között sokkal inkább az dönti el, hogy milyen mértékű ezeknek a hálózatoknak az aktivitása, vagyis mennyire erőteljes az egyes feladatokhoz kapcsolódó agyterületek közötti kommunikáció.
A kreativitás eredményei látszólag valamiféle intuitív spontaneitás termékei. A valóságban, rengeteg korábbi tanulásból és tapasztalásból származó adatot és információt analizálunk, kombinálunk, rekombinálunk és tulajdonképpen egy problémamegoldási folyamat részesei vagyunk. Az alkotási folyamat ráadásul adott esetben motorikus folyamatok fegyelmezett sorából áll, akkor is, ha a végeredmény például egy impulzív zenemű, egy érzelmes vers vagy egy hatásos grafika. Ugyanígy a matematikai-mérnöki gondolkodás és problémamegoldás sem lehetne hatékony a kreativitást jellemző divergens és konvergens gondolkodás nélkül.
Néhány gondolat a végére
Bár elsőre nem tűnik túl ártalmasnak, az agyfélteke-dominancia által meghatározott személyiségtípus-mítosznak mégis lehetnek negatív társadalmi következményei.
Az egyik ilyen problémás következmény, ha például oktatási intézményekben is megjelenik ez a szemlélet. Például a képességek felmérése céljából. És úgy tűnik, ez nem is olyan ritka jelenség. Ilyenkor – bár nyilván segítő szándékkal – könnyen kerülhetnek tévesen skatulyákba a gyerekek. Ha például néhány felületes szempont alapján elkönyvelünk egy gyereket jobb agyféltekés kreatív, művészi, szubjektív szempontok szerint működő személyiségnek, esetleg téves megerősítést kaphat bizonyos más, például matematikai képességei hiányáról.
Egy másik következmény, hogy ráerősíthet téves előítéletekre embertársainkkal kapcsolatban. Például lehet mondani egy kollégánkra, hogy „á, ő ilyen bal agyféltekés kocka, szerintem nem érdemes ebbe a kreatív projektbe bevonni”, miközben meglehet, hogy a kolléga otthon a négy fal között science-fiction regényeket, vagy zeneműveket ír és remek tagja lenne a team-nek. Esetleg indokolatlan felmentésül szolgálhat önmagunk vagy mások számára a felelősség viselése alól olyan esetekben, amikor előjogot formálunk a trehányságra a kreatív művészlelkű, jobbagyféltekés személyiségünkre hivatkozva.
És egy harmadik, hogy a leghangzatosabb, legvonzóbb mítoszokra komplett üzletágakat is lehet építeni, ahol olyan termékekért és szolgáltatásokra adunk ki pénzt, amelyek mögött nincs valódi érték és tartalom. Lásd jobb és bal agyféltekés személyiségtesztek.
Az ilyen, a világot túlegyszerűsítő mítoszok terjedése gyakori jelenség. Az ember az evolúciós programja részeként biztonságra, egyszerűségre, kiszámíthatóságra törekszik. Ha nem így lenne, már kipusztultunk volna. Az agyunk folyamatosan modellezni és előrejelezni akar, hogy a test időben felkészülhessen bármilyen szituációra. Ennek az előrejelzési képességnek egy fontos eleme, hogy tudjuk, bizonyos helyzetekben mire számíthatunk önmagunktól és másoktól. Ehhez kellenek kategóriák, címkék, csoportosítások, melyekbe a saját és mások viselkedésjellemzőit elhelyezhetjük és „kalkulálhatunk” velük (evolúciós szempontból: ez veszélyes, ez nem veszélyes). Minél kevésbé összetett, minél konkrétabb és átláthatóbb ez a csoportosítás, annál kevesebb energiát emészt fel a modellezés és felkészülés.
Feltehetően ilyen egyszerűsítést kínált fel a jobb- és bal agyféltekés személyiség mítosza is.
Források, hivatkozások:
- https://www.health.harvard.edu/blog/right-brainleft-brain-right-2017082512222
- An Evaluation of the Left-Brain vs. Right-Brain Hypothesis with Resting State Functional Connectivity Magnetic Resonance (Jared A. Nielsen, Brandon A. Zielinski, Michael A. Ferguson, Janet E. Lainhart, Jeffrey S. Anderson- 2013 https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0071275
- Broca and Wernicke are dead, or moving past the classic model of language neurobiology (Pascale Tremblay , Anthony Steven Dick- 2016) https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-theory-cognitive-modes/201401/left-brain-right-brain-wrong
- https://www.researchgate.net/publication/6415717_Paul_Broca’s_historic_cases_High_resolution_MR_imaging_of_the_brains_of_Leborgne_and_Lelong
- https://www.origo.hu/tudomany/20070904-tortenelmi-agyak-atvilagitasa.html#google_vignette
- https://blogs.scientificamerican.com/literally-psyched/the-man-who-couldnt-speakand-how-he-revolutionized-psychology/
- https://neuroscientificallychallenged.com/posts/history-of-neuroscience-paul-broca
- https://www.britannica.com/science/Broca-area
- https://www.britannica.com/biography/Paul-Broca
- https://www.britannica.com/biography/Carl-Wernicke
- https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27584714/
- Broca and Wernicke are dead, or moving past the classic model of language neurobiology https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/B9780128233849000013
- Brain Lateralization and Cognitive Capacity- Lesley J. Rogers (2021) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8300231/
- https://www.nature.com/articles/s41583-021-00428-w
- The role of the right hemisphere in processing nonsalient metaphorical meanings: Application of Principal Components Analysis to fMRI data- N. Mashal , M. Faust , T. Hendler 2005 https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S002839320500151X
- Neural hemispheric organization in successful adult language learning: Is left always right? (Psychology of Learning and Motivation – Volume 72, 2020) https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0079742120300049#preview-section-abstract
- The default network is causally linked to creative thinking – Ben Shofty, Tal Gonen, Eyal Bergmann, Naama Mayseless, Akiva Korn, Simone Shamay-Tsoory, Rachel Grossman, Itamar Jalon, Itamar Kahn & Zvi Ram (2022) https://www.nature.com/articles/s41380-021-01403-8
- Default and Executive Network Coupling Supports Creative Idea Production – Roger E. Beaty, Mathias Benedek, Scott Barry Kaufman & Paul J. Silvia- 2015 https://www.nature.com/articles/srep10964#Sec13
- Hemispheric specialization and creative thinking: A meta-analytic review of lateralization of creativity onstantin M. Mihov, Markus Denzler, Jens Förster
- The precuneus: a review of its functional anatomy and behavioural correlates- Andrea E Cavanna, Michael R Trimble (2006) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16399806/
- Functional specialization within the inferior parietal lobes across cognitive domains – Ole Numssen,Danilo Bzdok, and Gesa Hartwigsen (2021) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7946436/
- tDCS Anodal Stimulation of the Right Dorsolateral Prefrontal Cortex Improves Creative Performance in Real-World Problem Solving- Jiayue Guo, Jiani Luo, Yi An, Tiansheng Xia (2023) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC10046742/
- Brain areas associated with numbers and calculations in children: Meta-analyses of fMRI studies – Marie Arsalidou, Matthew Pawliw-Levac , Mahsa Sadeghi, Juan Pascual-Leone-2018 https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1878929317300105
- Bilateral Intraparietal Activation for Number Tasks in Studies Using Adaptation Paradigm: A Meta-analysis -Daniela Escobar-Magariño , Ofir Turel, Qinghua He -2022 https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0306452222000872
- The brain lateralization and development of math functions: progress since Sperry, 1974 –Elena Salillas,corresponding, Silvia Benavides-Varela, Carlo Semenzacorresponding author (2023) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC10641455/
- Functional lateralization of arithmetic processing in the intraparietal sulcus is associated with handedness – Christina Artemenko, Maria A. Sitnikova, Mojtaba Soltanlou, Thomas Dresler, and Hans-Christoph Nuerk https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7000739/
- Functional lateralization of arithmetic processing in the intraparietal sulcus is associated with handedness Christina Artemenko, Maria A. Sitnikova, Mojtaba Soltanlou, Thomas Dresler & Hans-Christoph Nuerk -Scientific Reports volume 10, Article number: 1775 (2020) https://www.nature.com/articles/s41598-020-58477-7
- The Hemispheric Lateralization for Processing Geometric Word/Shape Combinations: The Stroop-Shape Effect – Vicki S. Gier,David S. Kreiner,Robert L. Solso &Sheryl Lynn Cox (2010) https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00221300903293022#
- Balancing the 2 Hemispheres in Simple Calculation: Evidence From Direct Cortical Electrostimulation -Semenza, Salillas , De Pallegrin, Della Puppa (2017) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27664964/
- Brain areas associated with numbers and calculations in children: Meta-analyses of fMRI studies – Marie Arsalidou, Matthew Pawliw-Levac, Mahsa Sadeghi, Juan Pascual-Leone (2018) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1878929317300105
- Shared Neural Circuits for Visuospatial Working Memory and Arithmetic in Children and Adults- Anna Matejko, Daniel Ansari https://academic.oup.com/cercor/article/18/3/508/286320
- https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34428783/
Évtizedek óta él a köztudatban az elképzelés, miszerint az emberek feloszthatók két fő személyiségcsoportra aszerint, hogy mely agyféltekéjük működése domináns.
Az elképzelés szerint a bal agyféltekés személyiséget a racionalitás, a logikus, részletekbe menő analitikus gondolkodás jellemzi, míg a jobb agyféltekéseket inkább a kreativitás, intuíció és a holisztikus gondolkodás, ők az emocionálisak és impulzívak. A bal agyféltekés gyerekeket küldjük a reál tagozatokra, ők lesznek a matematikusok, mérnökök, vagy ügyes szerelők; a jobb agyféltekés, „humán” gyerekeket pedig előbb-utóbb megtaláljuk egy hangszer vagy egy vászon mellett, óvodai dolgozóként vagy esetleg irodalmi körökben.
Ha valaki szeretné fejleszteni a kreativitását vagy a rajzkészségét, elmehet manapság jobb agyféltekés rajztanfolyamra, léteznek online agyfélteke–dominancia tesztek és be lehet fizetni jobb agyfélteke működést serkentő online kurzusra.
A populáris pszichológia bizonyos ágai, és az ezekre bátran hivatkozó ezoterikus irodalom még ennél is tovább megy: női és férfi minőségeket társít az egyes agyféltekékhez. A bal agyfélteke képviseli a férfi „princípiumokat”, a jobb pedig a nőies minőségek székhelye.
De valóban van tudományos alapja ennek a felosztásnak? Honnan ered, és mire alapozzák ezt az elképzelést?
Nézzünk egy kis történelmet:
Az 1860-as évekig az agykutatás területén még vita tárgya volt, hogy az agy egy egységes organizmusként működik és lát el minden feladatot, vagy külön agyterületek felelnek az egyes funkciókért. Agyi képalkotó eljárások híján ezek még amolyan elméleti viták voltak. Ebben az időben egy Paul Broca nevű francia orvoshoz (1824-1880) került egy epilepsziával és több más neurológiai betegséggel is küzdő páciens. Az idegtudomány történetébe Tan-tan néven bekerült beteg férfi (Louis Victor Leborgne) képtelen volt az írásra és az artikulált beszédre. Bár a betegségeihez képest az elméje még sokáig tisztának bizonyult, kizárólag a „tan” szócskával tudott kommunikálni, azt is jellemzően duplán használva. Bármit kérdeztek tőle, vagy bármit szeretett volna közölni, csak annyit tudott mondani: tan-tan. Mire Brocához került, már jelentősen leromlott az állapota, pár napon belül meg is halt. A boncolás során Broca megállapította, hogy a bal agyfélteke elülső részén komoly károsodás van.
Nem sokkal ezután újabb hasonló esete volt egy másik beteggel, akinél a boncolás szintén ezen az agyterületen igazolt károsodást. Közös volt a két páciensben az is, hogy a sérüléstől függetlenül a beszédértés és az intelligencia egyéb aspektusai érintetlenek maradtak náluk. Ezek a vizsgálatok vezettek Broca 1861-es bejelentéséhez, miszerint a beszédnek létezik egy motoros központja és ezt lokalizálni is tudja. Ennek a bal elülső agyterületnek a neve azóta is Broca-terület. Bár a beszédközpont működésével kapcsolatos tudományos fejlődés mára már rég túlmutat Broca megállapításain, ez volt az első igazán jelentős lépés abban, hogy megismerjük az egyes agyterületek eltérő, egyben lokalizált funkcióit.
Ugorjunk úgy száz évet, egészen az 1960-as évekig, amikorra már megismerték számos agyterület funkcióját, továbbá már ismert volt, hogy a test egyik felének mozgását az átellenes agyfélteke vezérli. Az is ismert volt eddigre, hogy a vizuális érzékelés esetében részben az azonos oldali, részben az átellenes agyféltekének van szerepe.
Ebben az időben került fókuszba az agyféltekék közötti kommunikáció vizsgálata az epilepsziás rohamok kapcsán. Ezek a vizsgálatok voltak aztán azok, amelyek – bár akaratlanul, de – útjára indították az agyféltekékhez köthető személyiségtípusok teóriáját.
Egészen pontosan Roger Wolcott Sperry neurobiológus kísérletei, aki az akkoriban a keze alatt dolgozó doktorandusz hallgató Michael Gazzaniga segítségével epilepsziás rohamokkal küzdő pácienseknél hajtott végre ún. kérgestest-átvágást. A kérgestest köti össze a jobb és bal agyféltekét, funkciója a két félteke közötti kommunikáció. Azokban az esetekben, ahol korszerűbb módszerekkel teljes, idegrostmaradvány nélküli átvágást tudtak végrehajtani, az epilepsziás rohamok nem tudtak átterjedni egyik féltekéről a másikra, ez pedig jelentős javulást hozott a betegeknél. Az ilyen beavatkozáson átesett pácienseken később is végeztek vizsgálatokat abból a célból, hogy megnézzék, milyen agyi funkcionális változásokat okozott a két agyfélteke közötti kommunikációs híd megszüntetése.
A hétköznapi életben is nyomon követett páciensek esetében – pl. egy bevásárlás – a műtét utáni időszakban úgy nézett ki, hogy áll a páciens a polcok előtt, és bár tudja, hogy mit akar levenni a polcról, de a jobb kezével képtelen érte nyúlni. Vagy: hiába tudta, milyen ruhát akar fölvenni reggel, fizikailag képtelen volt a megfelelőt kiválasztani.
Sperryék vizsgálati módszere ezen páciensek esetében a vizuális érzékelésünk már ismert sajátosságait használta fel. Az emberi látás úgy működik, hogy mindkét szemgolyónknak van egy jobb és egy bal látómezőt érzékelő fele, amelyekből a képi információ részlegesen keresztezett idegpályákon érkezik az agyféltekékbe, azok látókérgi részébe. Ha pl. a bal szemünket letakarjuk, akkor a jobb szemünk jobb látóteréből jövő információt a bal agyfélteke dolgozza fel, a bal látóteréből érkezőt pedig a jobb agyfélteke. És ugyanez történik a bal szem esetében, ha a jobb szemünket takarjuk le.
(kép: psychologyocrnotes.blogspot.com)
A kísérletben tehát a páciens leül egy asztalhoz, egy képernyő elé, egyik szemét letakarják. A tekintetét a képernyő középpontján kell rögzítenie, miközben hol bal oldalra, hol jobb oldalra villantanak fel rövidke időtartamig (egytized másodperc) képeket egy-egy tárgyról.
Az eredeti tárgyakat, amelyekről a képek készültek, az asztalra helyezték, de a képernyő takarásába. A képernyő alatt volt egy rés, ahol a páciens átnyúlhatott az asztal felületére megfogni a tárgyakat. Ezek tapogatás útján egyszerűen felismerhető alakzatok voltak.
Tehát ismételjük át: amikor a képernyő bal oldalára vetítenek képet, az információ a nyitott szem bal látóterébe érkezik, onnan pedig a jobb agyféltekébe.
A jobb oldalra vetített kép pedig jobb látómezőből a bal agyféltekébe. Közben emlékezzünk rá, hogy a páciens két agyféltekéje között viszont a korábbi beavatkozás miatt már nincs kapcsolat.
Az eredmény a következő lett: Amikor a bal agyféltekébe érkezett a képi az adott tárgyról, a páciens meg tudta mondani, mit látott (pl. piros háromszög alakzatot) és le is tudta írni. Amikor viszont a jobb agyféltekébe érkező információt kapott, akkor sem megmondani, sem leírni nem tudta. Viszont bal kezével tapintás útján ki tudta választani a megfelelő tárgyat az asztalról.
Egy másik kísérletben még furább eredmény született, ahol a tapogatásos módszer helyett nyomógombokat alkalmaztak a megfelelő tárgy kiválasztására. A jobb agyféltekébe érkező kép felvillanásakor a páciens azt mondta, nem lát semmit, ám közben a bal keze megnyomta a megfelelő gombot. Vagyis, mintha két külön elme működött volna egy időben, ahol az egyik nem tudott a másikról.
Volt olyan vizsgálat is, amikor egy kamasz fiú kísérleti alany jobb agyféltekéjének felvillantották a kérdést, hogy ki a kedvenc barátnője az osztályból, mire ő megrázta a fejét, hogy nem lát szavakat a képernyőn. Ám közben felkacagott, elpirult, és a bal keze szókirakós elemekből kirakott egy lánynevet.
(kép: britannica.com)
Jó, de mit is mesélnek el nekünk az agyról ezek a furcsa kísérletek?
Hát azt, hogy az agyban vannak bizony lateralizált, vagyis egy adott féltekéhez köthető funkciók, amik a másik oldalon nem találhatók. De ez csak olyan vizsgált agy esetében derülhetett ki, ahol nem működött a két félteke közötti kommunikáció. A fenti alanyok hiába látták a jobb oldali látókérgükkel a képeket, a jobb agyféltekében nem tudott szöveggé formálódni, viszont a jobb agyfélteke által irányított bal kéz meg tudta mutatni a tárgyat, amiről a kép készült. Amikor a bal agyfélteke látta a képet, akkor viszont a tárgy megnevezése nem okozott problémát.
Még számos hasonló kísérlet zajlott más-más agyi funkciók vizsgálatával, amelyek végül kirajzolták az alábbi mintázatot: a nyelvi képességek és számítási műveletek a bal agyféltekében kapnak helyet, a térbeli érzékelés pedig a jobb oldalon.
Sperry tehát ezzel bizonyította be, hogy az agyban vannak lateralizált funkciók, és ezért a munkásságáért később, 1981-ben megosztott Nobel-díjat kapott Torsten Wiesel-lel és David Hubel-lel.
Amikor ezeket az eredményeket a sajtó is felfedezte magának, megkezdődött a szalagcímeken keresztüli hírverés, de már leegyszerűsített, az eladhatóságot és olvasottságot szem előtt tartó kijelentésekkel. Először a New York Times közölt egy cikket 1973-ban „We Are Left-Brained or Right-Brained – Two astonishingly different persons inhabit our heads” címmel (vagyis: Bal agyféltekések vagy jobb agyféltekések vagyunk – Két elképesztően mást személy lakik a fejünkben). A cikkben már az alábbiakkal fogalmazták meg az új felfedezést: „az agyunk egyik fele a verbális analitikus, domináns, a másik a művészi”. Innen aztán elszabadult a pokol és további neves magazinok is, mint a Harvard Business Review vagy a Psychology Today is hasonló módon adták át a saját közönségüknek a jobb és bal agyféltekés személyiség mítoszát életre keltő cikkeket. Aztán jöttek a pop pszichológia erre alapozó self-help könyvei, megjelentek a jobb-bal agyféltekés személyiségtesztek, illetve később eljött az internet kora.
Pedig még maga Sperry is óva intett az eredményei félreértelmezésétől, vagy a túlságosan messzemenő következtetések levonásától. Azt írja 1984-ben egy esszéjében, hogy egy normál agy esetében a két félteke szoros együttműködésben, egységként dolgozik. És ezen felül több szakmai folyóirat is közölt írásokat a félreértelmezés veszélyeiről, de ezek nem ütötték már meg a köz érdeklődésének ingerküszöbét. Ráadásul a balkezes alanyok esetében a Sperry által felfedezett mintázatok épp fordítva jelentkeztek.
2013-ig kellett várni, mire a Utah-i Egyetem egy kutatócsoportja 1011 egészséges, 9 és 27 év közötti női és férfi alany bevonásával elvégzett egy kísérletet abból a célból, hogy kiderítsék, különböző embereknél van-e szignifikáns aktivitásbeli eltérés a jobb és bal agyfélteke között. A résztvevők agyát fMRI készülék segítségével vizsgálták nyugalmi állapotban úgy, hogy az agyat 7266 vizsgálandó területre osztották. Keresték az olyan aktív területeket, hálózatokat, amelyekből az egyik vagy a másik agyfélteke dominanciájára lehet következtetni.
A vizsgálat eredményei egyértelműek voltak: nincs egyénre jellemző egyoldalú agyfélteke dominancia.
A vizsgálat az egyértelmű eredményei ellenére nem sokban csökkentette a mítosz népszerűségét. Elég csak körülnézni az interneten. Ennek egyik ékes példája a jobb agyféltekés rajzolás népszerűsége.
A jobb agyféltekés rajzolás
A Betty Edward nevével fémjelzett rajztanítási módszer is a jobb- vagy bal agyfélteke–dominancia mítoszán alapul. A lényege, hogy le kell kapcsolni a bal agyfélteke korlátozó analitikus, racionális funkcióit, hogy a jobb agyfélteke kreativitása és vizuális érzékelő funkciói szárnyalhassanak.
Kritikusai azt mondják róla – azon túl, hogy szintén Sperry félreértett eredményeire hivatkozik -, hogy bár néhány általa javasolt technika bizonyos kontextusban hasznos lehet, összességében a vizuális tér lemásolására fókuszál, a tér és a térben elhelyezkedő formák struktúrájának mélyebb megértése nélkül. Éppen ezért a tanulók sikerei egyrészt részlegesek, másrészt viszonylag hamar elérnek egy üvegplafont. Az észlelt hibák is tipikusak és előrejelezhetők az ilyen módszerrel készített rajzok esetében, amelyek pont az analitikus nézőpont hiányából fakadnak.
Evolúciós előnyök:
Mielőtt rátérünk arra, hogy valójában mi is teszi lehetővé kreativitást az agyban, nézzük, vajon milyen evolúciós szerepe lehet annak, hogy az egyébként szimmetrikus agyunk két oldala között bizonyos funkciók felosztásra kerültek?
Feltételezhetően azért kerültek egyes funkciók vagy az egyik, vagy a másik agyféltekébe, ráadásul duplikálás nélkül, mert így egy magasabb szintű specializáció valósulhatott meg úgy, hogy az agy méretének nem kellett növekednie. Az ugyanis evolúciós szempontból egy anyagcsereigényesebb megoldásnak számított volna.
Ennek révén az agy több információt képes kezelni egyidejűleg: például egy gyík esetében, amíg a bal agyfélteke a már megtanult ingerekre irányítja a figyelmet (pl. a táplálkozás folyamatára), addig a jobb az újonnan érkező információkat dolgozza fel, ami lehet pl. egy ragadozó megjelenése.
A lateralizáltság növeli a kognitív kapacitást, mivel a két agyfélteke a specializáció révén egyidejűleg képes elvégezni különböző „számításokat”. Vagyis ilyenformán a megosztott agy egy fejlettebb számítógépnek tekinthető a szimmetrikus működéshez képest. A nagyobb kognitív kapacitás pedig jobban szolgálja a túlélést.
A tudomány mai állása alapján azt lehet mondani, hogy bár van különbség a két agyfélteke aktivitása között abban a tekintetben, hogy mikor és milyen feladatot kell ellátnia, ám ez az eltérés mindig az adott feladathoz, és emellett az általános evolúciós előnyökhöz köthető, nem pedig egyedi személyiségtípushoz. Ráadásul ezek a területek szinte sosem önmagukban működnek, hanem bonyolult neurális hálózatokon keresztül folyamatosan kommunikálnak egymással.
Az agy funkcionális térképét folyamatosan kutatják ma is, és egyre inkább az látszik kirajzolódni, hogy alig van olyan feladat, amely egyetlen agyterületre vagy egyetlen féltekére korlátozódna.
Az anyanyelvi beszéd megtanulása esetében például bár a bal agyfélteke meghatározó, újabb nyelv megtanulásában aktívan részt vesz a jobb agyfélteke is.
A szó szerinti szövegértés során a bal agyfélteke egyes területei aktívak, míg az átvitt értelmű szövegek vagy az irónia megértése során a jobb.
Matematikai, mérnöki gondolkodás
Ha a matematikai-mérnöki gondolkodást vesszük, amelyet a domináns agyfélteke teória hívői egyértelműen a bal agyféltekéhez sorolnak, érdemes megnézni kiindulásnak, hogy milyen részfolyamatokból is áll össze egy matematikai vagy mérnöki feladata megoldása:
Szükségünk van például: a számok, mennyiségek felismerésére, szabályok alkalmazására, hibafelismerésre, összehasonlító képességre, rövidtávú memóriára, problémamegoldó képességre, csoportosításra, absztrakcióra, vizualizációra, asszociációra, geometriai mintázatok felismerésére, térbeli érzékelésre, olvasásra, írásra, a figyelem megtartására és még sorolhatnánk.
A tudomány mai állása szerint ezek a matematikai funkciók mind összetett hálózatokat alkotnak az agyban, feladattípustól függően általában egyszerre több agyterületet is igénybe véve. Kiderült, hogy a matematikai feladatok szinte mindig mindkét agyféltekét dolgoztatják, kisebb-nagyobb dominancia–eltéréssel, de az biztos, hogy a jó matematikai vagy mérnöki agyat nem kizárólag a bal agyfélteke domináns működése biztosítja. Sokkal inkább az agyterületek és agyféltekék közötti megfelelő kommunikáció. Ráadásul az sem mindegy, hogy olvasunk egy matematikai feladatot vagy hallgatunk, írásban oldjuk meg vagy szóban. Hogy ismerős feladattal találkozunk, vagy új megoldást igénylővel. Vagy hogy jobbkezesek vagyunk-e, vagy balkezesek. Sőt, még az életkorral is változik, mikor, melyik félteke mutat nagyobb aktivitást.
Nézzünk a teljesség igénye nélkül néhány agyterületet, amelyek részt vesznek matematikai vagy mérnöki feladatok megoldásában – és közben nézzük meg azt is, mit mondanak azok a kutatások, amelyek vizsgálták az egyes feladatoknál és agyterületeknél az agyfélteke dominanciát.
- A számérzékelésben, számok összehasonlításában például szerepe van az ún. intraparietális sulcus agyterületnek, amely nem kizárólag a bal agyféltekében mutat aktivitást, hanem mindkét oldalon. A kutatások alapján balra tolódik ez az aktivitás, amikor szimbolikus szám reprezentációkkal dolgozunk (vagyis például látjuk az 5-ös számot arab számként) és jobbra, amikor nem szimbolikus formátummal találkozunk (ilyen például, amikor öt darabot látunk valamilyen objektumból). A bal agyféltekei terület aktívabb a jobbkezeseknél, míg balkezeseknél pont fordítva, a jobboldali. Ha ez a terület sérült vagy inaktív, ott számolási zavar alakulhat ki.
- Amikor egy feladathoz korábban már megtanult matematikai szabályokat hívunk elő (mint például a szorzótábla), vagy nagyon egyszerű alapműveleteket hajtunk végre, olyankor az ún. anguláris gyrus és a supramarginális gyrus nevű agyterület mutat aktivitást. Ezeknek területeknek elsősorban a bal agyféltekén lévő részei aktívak a feladatmegoldás során, de néhány vizsgálat azt mutatta, hogy ha a jobb agyféltekei területeik sérülnek vagy zavarják azokat valamilyen impulzussal, akkor ugyanezeknél a feladatoknál hibáznak az alanyok. Ezek a vizsgálatok a jobb agyfélteke azon funkciójára világítottak rá, amely a matematikai feladatoknál a pontosabb becslésért felel.
- Amikor nem a korábbi szabályok előhívása domináns egy adott feladatnál, vagy az egyszerű alapműveleteknél bonyolultabb matematikai feladatban vagyunk, amit új megoldás alkalmazásával kell teljesítenünk, akkor aktívvá válik az elülső cinguláris gyrus nevű agyterület. Ez a terület nagyon sokrétű funkcióval bír: ha a matematikai-mérnöki gondolkodást nézzük, felel pl. a lehetséges hibák felismeréséért, egy adott cselekvés vagy lépés kiválasztásáért, vagy adott eredmény értékeléséért. Itt zömében szimmetrikus aktivitás figyelhető meg, ám pl. a hibamonitorozó funkció kifejezetten jobb oldali dominanciát mutat.
- Jobb agyféltekei aktivitás történik akkor is, amikor olyan komplex számmal kell dolgoznunk, vagy akár csak leírni vagy felolvasni, amely nullát tartalmaz.
- A számtani feladatokhoz szintén elengedhetetlen a vizuális-térbeli munkamemória, az ehhez használt agyterületek esetében (mint pl. a korábban már említett intraparietális sulcus, továbbá ide tartozik az insula, és bizonyos frontoparietális hálózatok is) felnőtteknél kétoldali és baloldali aktivitást figyeltek meg, gyerekeknél viszont inkább jobb agyféltekei dominanciát.
- Az egyébként logikai jellegű tartalmak automatizálásáért, begyakorlásáért a jobb agyfélteke felel.
- A geometriai mintázatokat, alakzatokat a jobb agyfélteke ismeri fel, az objektumok részleteinek beazonosítása inkább a bal oldalhoz tartozik.
- Gyermekek esetében még azt is észrevették, hogy a matematikai feladatok során az általános agyfélteke dominancia változik a feladat újdonságától függően. Korábban már gyakorolt, ismerős feladatok esetén a jobb agyfélteke dominánsabb; új megoldást és ezáltal nagyobb kognitív kapacitást igénylő feladatok esetén a bal; majd amikor kifejezetten nagy mentális igénybevétellel járó, nagyon új és nehéz feladattal találkozik a diák, akkor ismét a jobb agyfélteke aktivitása nő erőteljesebben.
Látható tehát, hogy a matematikai gondolkodás nem a bal agyfélteke privilégiuma, és a jobb agyfélteke nem egyszerűen kiegészíti vagy segíti a bal oldal munkáját, hanem sok alapvető funkció eleve ott kapott helyet.
(kép: https://www.researchgate.net/)
A kreativitás valódi természete
Ha most átugrunk a ló másik – mondjuk úgy: jobb – oldalára, a kreativitáshoz, amivel ugyebár a bal agyféltekés működést szokták szembeállítani, ugyanúgy beleléphetünk az egyszerűsítés csapdájába, ha csak felületesen nézünk rá az alkotómunkára. Távolról nézve a kreativitást könnyen hihetjük valamiféle szabad, intuitív, impulzív, és inkább kaotikus, mint rendezett működési módnak. Ám ha alaposabban szemügyre vesszük, mi minden részfolyamat és funkció szükségeltetik egy alkotási folyamathoz, rögtön árnyaltabbá és komplexebbé válik a kreativitásról alkotott kép.
A kreatív működéshez szükségünk van például memóriára, absztrakcióra, asszociációra, vizuális-térbeli észlelésre, képzeletre, nyelvi feldolgozó képességre, tervezésre, figyelemmegtartásra, munkamemóriára, tudatosságra, célmeghatározásra, kognitív rugalmasságra, döntési képességre, önreflexióra, feladatok közötti tudatos váltásra, analitikus gondolkodásra, problémamegoldásra és még sorolhatnánk – hiszen ez a lista attól is függ, milyen területen akarjuk alkalmazni a kreatív erőforrásokat.
Ahhoz, hogy a kreativitáshoz szükséges agyműködést kutatni lehessen, szükséges volt valamiféle definíciót keresni, ami alapján az ehhez szükséges agyi funkciók jobban vizsgálhatók. Tudományos területeken általában közös megegyezéssel azt értik alatta, hogy valaki képes újszerű, eredeti dolgot létrehozni, amely egyben hasznos vagy értéket képvisel mások számára. Mindez megvalósulhat zenében, irodalomban, képzőművészetben, de mérnöki tervezésben, orvoslásban, társadalomtudományokban, fizikai kutatásokban is, és még számos területet lehetne említeni.
Ezek tükrében kellett olyan vizsgálatokat megalkotni, hogy a kreativitást lehetővé tevő agyi funkciók mérhetők is legyenek.
Tipikusan az úgynevezett divergens és konvergens gondolkodást modellező feladatokkal lehetett ezt legjobban vizsgálni, mivel ezek a kreatív folyamat legalapvetőbb összetevői, építőkövei. A divergens, vagyis széttartó gondolkodás az, amikor meglévő elemekből kiindulva asszociálunk további új elemekre. (Például: ha valaki megkérdezi, hányféleképpen tudnád használni ezt a bögrét az asztalon, vagy egy adott problémára hány megoldási javaslatot tudsz felsorolni). A konvergens, vagyis összetartó gondolkodás pedig az, amikor több eltérő elemet kapcsolsz egy szabályszerűség mentén. (Például ilyen egy orvosi diagnózis felállítása tünetek és vizsgálatok eredményei alapán, vagy megadott rajzi elemekből egy kompozíció megalkotása, de akár ide sorolható egy matematikai probléma megoldása is).
Talán nem meglepő, hogy itt sem találtak egyetlen, a kreativitáshoz köthető agyterületet vagy agyféltekét, hanem éppúgy, mint a matematikai gondolkodásnál, több különböző agyterület összehangolt munkáját fedezték fel. Az is kiderült, hogy a kreativitás nem egyetlen veleszületett képesség, hanem külön-külön is fejleszthető agyi folyamatok összessége.
A kreatív tevékenység során ugyanúgy komplett agyi hálózatok lépnek működésbe, ami azt jelenti, hogy több agyterület együttesen, egyidőben, aktívan kommunikál egymással.
Az egyik ilyen hálózat például az ún. végrehajtó hálózat (vagy „executive network”), amely többek között felel a gondolkodásunk és viselkedésünk tudatos kontrolljáért, képessé tesz bizonyos dolgok kiválasztására, míg más impulzusok elnyomására, kizárására. És ide tartozik a kognitív rugalmasság is, amely képessé tesz a feladatok, gondolatok közötti tudatos váltásra.
Egy másik ilyen neurális hálózat pedig az ún. alapértelmezett hálózat (vagy „default mode network”), amely olyankor válik aktívvá, amikor pl. behunyjuk a szemünket és a külvilág ingereit kizárva a belső érzékelés, a képzelet válik hangsúlyossá. Ilyenkor felerősödnek a képzeletért és memóriáért felelős agyterületek, előhívva a fejünkben már meglévő korábbi tartalmakat, élményeket, tapasztalatokat. A kreatív folyamat során ez egyfajta könyvtárként működik.
Azonban, ha csak ez az alapértelmezett hálózat működne, az egy tetszőleges információkból álló kaotikus masszát eredményezne az elménkben. Ahhoz, hogy ebből egy újszerű, hasznos és értékes eredmény szülessen, a feljebb említett végrehajtói hálózatra van szükség, amely a tudatos kontrollt biztosítja a kiválasztáshoz, döntéshozatalhoz, feladatirányításhoz.
Egy harmadik résztvevő idegi hálózat a szaliencia hálózat (vagy salience network). Működésének lényege, hogy adott pillanatban képesek legyünk felismerni, biológiai vagy kognitív értelemben mi a legfontosabb, legrelevánsabb külső vagy belső inger, amire figyelnünk kell, és ami alapján valahogyan viselkedni akarunk. A kreatív tevékenységek szempontjából ez teszi lehetővé, hogy az általunk megjelölt kreatív célt szem előtt tartva össze tudjuk rendezni a már kiválasztott ötleteket, tudati elemeket.
Tehát van három, a kreativitás szempontjából meghatározó szereppel bíró idegi hálózatunk: az alapértelmezett hálózat, végrehajtói hálózat és szaliencia hálózat. Számos olyan, agyi képalkotó módszert alkalmazó kutatást végeztek már el, ahol ezen hálózatok működését vizsgálták valamilyen kreatív tevékenység közben. Ezek a kutatások megmutatták, hogy a kreativitást igénylő feladatok során az egyes hálózatokhoz tartozó agyterületek aktivitása bizony nem korlátozódik a jobb agyféltekére.
Például az alapértelmezett hálózathoz tartozó precuneus nevű agyterület a bal agyféltekében mutatott magasabb aktivitást. Ez az agyterület felel autobiográfiai (vagyis önéletrajzi) memóriáért és szerepe van a térbeli-vizuális képzelet működésében is.
A szintén ehhez a hálózathoz tartozó ún. inferior parietális lebenynél (IPL) pedig – amely olyan kognitív funkciókkal van összefüggésben, mint például a térbeli észlelés, nyelvi feldolgozás, szövegértelmezés, szociális interakciók – kétoldali aktivitást figyeltek meg.
Kifejezetten jobb oldali dominanciát az alapértelmezett hálózat egy harmadik összetevőjénél, a hátulsó cinguláris kéregnél (PCC) találtak, amelynek szerepe van a tudatosságban, az emlékek és érzelmek feldolgozásában.
A végrehajtó hálózat részét képező ún. dorso-laterális prefrontális kéreg esetében a jobb agyfélte volt domináns, amennyiben vizuális-térbeli kreatív feladatot kellett megoldani. Viszont a bal agyfélteke volt aktívabb, ha szóbeli, fogalmi jellegű kreatív feladat következett (mint például adott szavakból a lehető legtöbb különböző értelmes mondat megalkotása).
Az ún. insula terület- amely a szaliencia halózat részét képezi, és amelynek jelentős szerepe van a zenei kreatív feladatok megoldásánál, mint például a zenei improvizáció – mindkét agyféltekében aktívnak bizonyult.
Összegzés
(kép forrása: nature.com)
Összességében elmondható, a kutatások nem támasztják alá azt, hogy akár a kreativitásunkat, akár a racionális-logikus gondolkodásunkat speciálisan valamelyik agyféltekének vagy egy-egy különálló agyterületnek köszönhetjük. Ehelyett bonyolult idegi hálózatok összehangolt működése teszi mindegyiket lehetővé. A különbséget az egyes emberek között sokkal inkább az dönti el, hogy milyen mértékű ezeknek a hálózatoknak az aktivitása, vagyis mennyire erőteljes az egyes feladatokhoz kapcsolódó agyterületek közötti kommunikáció.
A kreativitás eredményei látszólag valamiféle intuitív spontaneitás termékei. A valóságban, rengeteg korábbi tanulásból és tapasztalásból származó adatot és információt analizálunk, kombinálunk, rekombinálunk és tulajdonképpen egy problémamegoldási folyamat részesei vagyunk. Az alkotási folyamat ráadásul adott esetben motorikus folyamatok fegyelmezett sorából áll, akkor is, ha a végeredmény például egy impulzív zenemű, egy érzelmes vers vagy egy hatásos grafika. Ugyanígy a matematikai-mérnöki gondolkodás és problémamegoldás sem lehetne hatékony a kreativitást jellemző divergens és konvergens gondolkodás nélkül.
Néhány gondolat a végére
Bár elsőre nem tűnik túl ártalmasnak, az agyfélteke-dominancia által meghatározott személyiségtípus-mítosznak mégis lehetnek negatív társadalmi következményei.
Az egyik ilyen problémás következmény, ha például oktatási intézményekben is megjelenik ez a szemlélet. Például a képességek felmérése céljából. És úgy tűnik, ez nem is olyan ritka jelenség. Ilyenkor – bár nyilván segítő szándékkal – könnyen kerülhetnek tévesen skatulyákba a gyerekek. Ha például néhány felületes szempont alapján elkönyvelünk egy gyereket jobb agyféltekés kreatív, művészi, szubjektív szempontok szerint működő személyiségnek, esetleg téves megerősítést kaphat bizonyos más, például matematikai képességei hiányáról.
Egy másik következmény, hogy ráerősíthet téves előítéletekre embertársainkkal kapcsolatban. Például lehet mondani egy kollégánkra, hogy „á, ő ilyen bal agyféltekés kocka, szerintem nem érdemes ebbe a kreatív projektbe bevonni”, miközben meglehet, hogy a kolléga otthon a négy fal között science-fiction regényeket, vagy zeneműveket ír és remek tagja lenne a team-nek. Esetleg indokolatlan felmentésül szolgálhat önmagunk vagy mások számára a felelősség viselése alól olyan esetekben, amikor előjogot formálunk a trehányságra a kreatív művészlelkű, jobbagyféltekés személyiségünkre hivatkozva.
És egy harmadik, hogy a leghangzatosabb, legvonzóbb mítoszokra komplett üzletágakat is lehet építeni, ahol olyan termékekért és szolgáltatásokra adunk ki pénzt, amelyek mögött nincs valódi érték és tartalom. Lásd jobb és bal agyféltekés személyiségtesztek.
Az ilyen, a világot túlegyszerűsítő mítoszok terjedése gyakori jelenség. Az ember az evolúciós programja részeként biztonságra, egyszerűségre, kiszámíthatóságra törekszik. Ha nem így lenne, már kipusztultunk volna. Az agyunk folyamatosan modellezni és előrejelezni akar, hogy a test időben felkészülhessen bármilyen szituációra. Ennek az előrejelzési képességnek egy fontos eleme, hogy tudjuk, bizonyos helyzetekben mire számíthatunk önmagunktól és másoktól. Ehhez kellenek kategóriák, címkék, csoportosítások, melyekbe a saját és mások viselkedésjellemzőit elhelyezhetjük és „kalkulálhatunk” velük (evolúciós szempontból: ez veszélyes, ez nem veszélyes). Minél kevésbé összetett, minél konkrétabb és átláthatóbb ez a csoportosítás, annál kevesebb energiát emészt fel a modellezés és felkészülés.
Feltehetően ilyen egyszerűsítést kínált fel a jobb- és bal agyféltekés személyiség mítosza is.
Források, hivatkozások:
- https://www.health.harvard.edu/blog/right-brainleft-brain-right-2017082512222
- An Evaluation of the Left-Brain vs. Right-Brain Hypothesis with Resting State Functional Connectivity Magnetic Resonance (Jared A. Nielsen, Brandon A. Zielinski, Michael A. Ferguson, Janet E. Lainhart, Jeffrey S. Anderson- 2013 https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0071275
- Broca and Wernicke are dead, or moving past the classic model of language neurobiology (Pascale Tremblay , Anthony Steven Dick- 2016) https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-theory-cognitive-modes/201401/left-brain-right-brain-wrong
- https://www.researchgate.net/publication/6415717_Paul_Broca’s_historic_cases_High_resolution_MR_imaging_of_the_brains_of_Leborgne_and_Lelong
- https://www.origo.hu/tudomany/20070904-tortenelmi-agyak-atvilagitasa.html#google_vignette
- https://blogs.scientificamerican.com/literally-psyched/the-man-who-couldnt-speakand-how-he-revolutionized-psychology/
- https://neuroscientificallychallenged.com/posts/history-of-neuroscience-paul-broca
- https://www.britannica.com/science/Broca-area
- https://www.britannica.com/biography/Paul-Broca
- https://www.britannica.com/biography/Carl-Wernicke
- https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27584714/
- Broca and Wernicke are dead, or moving past the classic model of language neurobiology https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/B9780128233849000013
- Brain Lateralization and Cognitive Capacity- Lesley J. Rogers (2021) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8300231/
- https://www.nature.com/articles/s41583-021-00428-w
- The role of the right hemisphere in processing nonsalient metaphorical meanings: Application of Principal Components Analysis to fMRI data- N. Mashal , M. Faust , T. Hendler 2005 https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S002839320500151X
- Neural hemispheric organization in successful adult language learning: Is left always right? (Psychology of Learning and Motivation – Volume 72, 2020) https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0079742120300049#preview-section-abstract
- The default network is causally linked to creative thinking – Ben Shofty, Tal Gonen, Eyal Bergmann, Naama Mayseless, Akiva Korn, Simone Shamay-Tsoory, Rachel Grossman, Itamar Jalon, Itamar Kahn & Zvi Ram (2022) https://www.nature.com/articles/s41380-021-01403-8
- Default and Executive Network Coupling Supports Creative Idea Production – Roger E. Beaty, Mathias Benedek, Scott Barry Kaufman & Paul J. Silvia- 2015 https://www.nature.com/articles/srep10964#Sec13
- Hemispheric specialization and creative thinking: A meta-analytic review of lateralization of creativity onstantin M. Mihov, Markus Denzler, Jens Förster
- The precuneus: a review of its functional anatomy and behavioural correlates- Andrea E Cavanna, Michael R Trimble (2006) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16399806/
- Functional specialization within the inferior parietal lobes across cognitive domains – Ole Numssen,Danilo Bzdok, and Gesa Hartwigsen (2021) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7946436/
- tDCS Anodal Stimulation of the Right Dorsolateral Prefrontal Cortex Improves Creative Performance in Real-World Problem Solving- Jiayue Guo, Jiani Luo, Yi An, Tiansheng Xia (2023) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC10046742/
- Brain areas associated with numbers and calculations in children: Meta-analyses of fMRI studies – Marie Arsalidou, Matthew Pawliw-Levac , Mahsa Sadeghi, Juan Pascual-Leone-2018 https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1878929317300105
- Bilateral Intraparietal Activation for Number Tasks in Studies Using Adaptation Paradigm: A Meta-analysis -Daniela Escobar-Magariño , Ofir Turel, Qinghua He -2022 https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0306452222000872
- The brain lateralization and development of math functions: progress since Sperry, 1974 –Elena Salillas,corresponding, Silvia Benavides-Varela, Carlo Semenzacorresponding author (2023) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC10641455/
- Functional lateralization of arithmetic processing in the intraparietal sulcus is associated with handedness – Christina Artemenko, Maria A. Sitnikova, Mojtaba Soltanlou, Thomas Dresler, and Hans-Christoph Nuerk https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7000739/
- Functional lateralization of arithmetic processing in the intraparietal sulcus is associated with handedness Christina Artemenko, Maria A. Sitnikova, Mojtaba Soltanlou, Thomas Dresler & Hans-Christoph Nuerk -Scientific Reports volume 10, Article number: 1775 (2020) https://www.nature.com/articles/s41598-020-58477-7
- The Hemispheric Lateralization for Processing Geometric Word/Shape Combinations: The Stroop-Shape Effect – Vicki S. Gier,David S. Kreiner,Robert L. Solso &Sheryl Lynn Cox (2010) https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00221300903293022#
- Balancing the 2 Hemispheres in Simple Calculation: Evidence From Direct Cortical Electrostimulation -Semenza, Salillas , De Pallegrin, Della Puppa (2017) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27664964/
- Brain areas associated with numbers and calculations in children: Meta-analyses of fMRI studies – Marie Arsalidou, Matthew Pawliw-Levac, Mahsa Sadeghi, Juan Pascual-Leone (2018) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1878929317300105
- Shared Neural Circuits for Visuospatial Working Memory and Arithmetic in Children and Adults- Anna Matejko, Daniel Ansari https://academic.oup.com/cercor/article/18/3/508/286320
- https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34428783/