A neurogenezis kutatások kapcsán (neurogenezis: új idegsejtek képződése) kerültek előtérbe az egeres-mókuskerekes kísérletek. Kiderült ugyanis, hogy azoknál az egereknél, akik mókuskerekeztek, a hippocampusukban történő neurogenezis jelentős mértékű is lehet, jelentősebb, mint például az ingergazdag környezetben. (A hippocampusnak szerepe van például a memóriában, és az érzelmi szabályozásban, válaszreakciókban.)

Az idekapcsolódó kutatások vizsgálták a mókuskerék önkéntes használatát. Az derült ki, hogy az egerek kényszer nélkül is hajlamosak kerekezni, sőt, természeti környezetbe kihelyezett mókuskerékre is rendszeresen rájártak egerek, cickányok, békák, de még meztelencsigák is. Észrevették, hogy az állatok tulajdonképpen saját szórakoztatásukra használták, ráadásul visszatérő jelleggel a kereket, nem pedig táplálékszerzéssel összefüggésben.

Ugyanakkor egy idő után felütötte a fejét a jelenség, hogy egyes egerek kimerülésig kezdték használni, volt amelyik konkrétan halálra futotta magát. A kerék elvétele olyan tüneteket okozott, mint azon patkányok esetében, akiknek kokaint adagoltak rendszeresen, majd megvonták azt tőlük.

Gyakorlatilag a kerékfüggőség alakult ki náluk, drogként használták. Mindeközben bár a hippocampusbéli neurogenezis létrejött, mégis tanulási nehézségek léptek fel.

A legvalószínűbb ok, éppúgy, mint a függőségek esetében, a dopamin egyensúly felborulása és több más kutatás mellett mindez rávilágít arra a tényre, hogy tulajdonképpen bármitől lehetünk függők, ha azt rendszeresen és nagy intenzitással végezzük. Még a fájdalomra is rá lehet szokni.

Ha csak a testmozgást vesszük, mint a mókuskerék esetében- ami egyébként az egyik legeslegfontosabb testi-lelki egészségmegőrző tevékenységünk, hiánya fizikai és mentális betegségekhez, korai öregedéshez vezet-, honnan tudjuk eldönteni, meddig számít a tevékenységünk az egészségünk megőrzése érdekében tett erőfeszítésnek és honnantól tekintsünk rá függőségként? De gondolhatsz bármely egyéb tevékenységedre is, amit rendszeresen szeretsz végezni. (Evés, olvasás, utazás stb.)

Máté Gábor – aki a függőségekkel kapcsolatos munkája kapcsán világszerte ismert- említi több helyen is, hogy onnantól számít valami káros függésnek, ha az adott szer vagy tevékenység az életem egy vagy több másik területét rombolni kezdi. Szerintem ez egy nagyon tiszta, világos definíció.

Vagyis például ha a sporttevékenységem túltolásával leépítem egyben az emberi kapcsolataimat.

Vagy ha az evéssel megbetegítem magam.

És az is, ha bármely tevékenységem valójában egy menekülés egy megoldatlan problémám, hiányérzetem elől, így ezek a területek továbbra is megoldatlanok maradnak.

Szerzői vélemény: valószínűleg illúzió azt gondolni, hogy kialakíthatunk függésektől mentes életet. Még a légköri nyomástól is függünk. Egymásra utaltak vagyunk. Biológiai determinációink vannak. A szükségleteink közötti egyensúlyozás az egyetlen szabadságunk.