A túlélés vagy a szexelés fontosabb? A féltékenység feature vagy bug? Más okból hűtlen-e a férfi, mint a nő? - avagy hogyan befolyásolja modern párkapcsolatainkat az evolúciós örökségünk?
A túlélés vagy a szexelés fontosabb? A féltékenység feature vagy bug? Más okból hűtlen-e a férfi, mint a nő? - avagy hogyan befolyásolja modern párkapcsolatainkat az evolúciós örökségünk?
Mit mond az evolúciós pszichológia arról, hogyan választ a nő, és mi alapján a férfi? Vagy épp a hűtlenségről, féltékenységről, nyitott házasságokról, pornóról és arról, hogy társkereső egyedülálló szülőként javítjuk-e az esélyeinket kisgyerekes social media posztokkal?
Ez a cikk annak a hosszú interjúnak az összefoglalója, ahol Dr. David Buss pszichológia professzor (Texas Egyetem, Austin) volt a vendég a Huberman Lab csatornán. David Buss az evolúciós pszichológia területének egyik atyja. Fő területe az emberek párválasztási viselkedése, párválasztási stratégiák és preferenciák.
Párszerzésért beáldozott túlélési esélyek
Már Darwin is felvetette, hogy az evolúciónak vannak olyan termékei, amelyek megjelenésére, fennmaradására nem ad magyarázatot szimplán a túlélési kiválasztódás- mondja Buss. Például ilyen a hím páva hatalmas, színes faroktollazata vagy a szarvasok agancsa, melyek egyáltalán nem hasznosak, ha a túlélésről van szó, viszont a párzás során valamilyen előnyt jelentenek. Ezt a jelenséget Darwin nemi szelekciónak nevezte el és kétféle okra vezette vissza:
Az egyik ok az intraszexuális versengésben szerzett előny, vagyis amikor azonos nemű egyedek csatáznak egymással párszerzési céllal (lsd. szarvasagancs funkciója). A másik a párválasztási (interszexuális) szempontból előnyös tulajdonságokkal van összefüggésben. Ez utóbbi olyan jellemzőket takar, amelyek valamilyen okból vonzóvá teszik az egyedet az ellenkező nemű egyed számára (például hím páva feltűnő faroktollazata, amely egyébként szintén egy fokozott kitettséget jelent a ragadozók számára).
Mindkét esetre megtalálhatjuk azok emberi megfelelőjét. Az intraszexuális versengésre példa a férfiak közötti magasabb státuszért folyó küzdelem. Az ellenkező nem számára vonzó tulajdonságok között pedig ott szerepelhet például az előnyös fizikai tulajdonságokon túl (ezekről később szó lesz) az erőforrások megosztására való hajlandóság (önzetlenség) is.
(Szerk. megj.: ha belegondolunk, az emberi státuszharc és az önzetlenség is egyéni szinten ronthatja a túlélési esélyeket- krónikus stressz vagy erőforráscsökkenés formájában- és mégis, a társkeresésben ezek fokozott előnyt jelentenek.)
Mit keres a nő, és mit keres a férfi az evolúciós pszichológia szerint, ha hosszú távú párkapcsolatra vágyik?
Az állatvilágban tipikusan csak az egyik nem harcol azért, hogy párosodhasson, ezzel szemben az embernél ez kölcsönös versengéssé alakult. Az is fontos különbség, hogy míg például az emlősök mindössze 3%-át jellemzi a hosszú távú párkapcsolat, az embernél ez a meghatározó.
Buss és csapata egy 37 kultúrán átívelő kutatást végzett, ahol arra keresték a választ, mennyire egyetemes vagy mennyire az adott kultúra által meghatározottak azok a preferenciáink, melyek alapján párt választunk magunknak hosszú távra. A kutatás eredménye egyértelműen azt hozta ki, hogy az igényeink nagymértékben univerzálisak és csak kis mértékben módosítja őket az adott kulturális közeg.
Amin mindkét nem osztozik a hosszú távú párkapcsolati preferenciákat illetően, az az egészséges test, az intelligencia, kedvesség, a szerelem megléte, megbízhatóság, érzelmi stabilitás.
Ha a nemek közötti különbségeket nézzük, a nőknek globálisan fontos a férfi társadalmi státusza, ambíciózussága, motiváltsága, céltudatossága. A szempontok között találjuk a jövedelemteremtő képességet is. Külsőségek tekintetében elsősorban az egészséggel összefüggő jegyeket találják vonzónak, mint például az izomzat vagy a váll-csípő arány. Általában a náluk idősebb férfiakat részesítik előnyben.
A nők számára fontos továbbá, hogy más nők milyen mértékű figyelemben részesítik az adott férfit. (A nők fotón vonzóbbnak találták ugyanazt a férfit, ha nők vették körül, mintha ugyanez a férfi egyedül szerepelt a képen. Ha rocksztárokról készült fotót mutattak nekik, azokon a képeken látták vonzóbbnak őket, ahol színpadon, rajongó női közönség előtt jelentek meg, ahhoz képest, ha egyedül voltak lefotózva.) Ez a kontextus specifikus vonzalom nem csak a más nők közötti népszerűség tekintetében jelentkezik, hanem olyan szituációkban is, ahol kiderülhet, miként viselkedik egy férfi például egy kisgyerekkel vagy akár háziállatokkal.
A kutatás szerint a férfiak szempontjai közül az alábbiak fontosak a világ minden táján, kultúrától függetlenül: a fiatalsággal és termékenységgel összefüggő vonzó kinézet, amelynek fontos elemei a tiszta bőr, tiszta tekintet, telt száj, a csípő-derék aránya (vékony derék, széles csípő), szimmetrikus arc és test, dús haj.
Az életkori preferenciákban is vannak univerzális elemek: a nők az idősebb férfiakat részesítik előnyben, a férfiak pedig a fiatalabb nőket. Egy átlagos 25 éves férfi tipikusan a 20 év körüli vagy korai húszas éveiben lévő nőt választana; egy 35 éves férfi a kései húszas vagy korai harmincas nőt; egy 50 éves férfi pedig 35-38 év körüli nőt. Tehát az egyre idősebb férfiak egyre nagyobb körkülönbséget preferálnak lefelé. Ennek a női termékenységhez van köze, melynek csúcspontja 24-25 év körül van.
A válások számával egyre növekszik a párok közötti korkülönbség. Átlagosan válásonként előre haladva 3-5-8 évvel, viszont a magas társadalmi státuszú férfiak esetében az életkori különbség még nagyobbá válik, ők a magasabb pozíciójuk miatt nagyobb merítési lehetőséggel bírnak a párválasztási piacon.
Buss megemlíti a szüzesség kérdését, melynek előnyként vagy hátrányként való megítélése nagyobb szórást mutat kultúránként. A szélsőértékeket tekintve ott van például Kína, ahol kifejezetten előnynek számít a szüzesség, míg mondjuk Svédországban ez kifejezetten hátrány.
Ha a fenti preferenciák vonatkozásában tekintünk a modern online társkereső platformokra, Buss szerint mindenképpen nehézséget jelent a tény, hogy a párválasztás folyamatában az ember sokkal inkább az élő fizikális benyomásokra támaszkodik, mint az írott szövegekre, kétdimenziós képekre. Az önmagunkról adott leírásokat sokszor azonnal és teljes mértékben képes felülírni, hogy végül élőben milyen például a hangunk vagy a szagunk. A szagokra különösen a nők érzékenyek.
Mit keresünk az alkalmi viszonyokban?
A kiválasztási szempontokban van átfedés az alkalmi és hosszú távú kapcsolatoknál megjelölt előnyös tulajdonságok között, de alapvető eltérések is megmutatkoznak.
Nők esetében itt egyértelműen első helyre sorolódik a kinézet. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy míg tartós kapcsolat esetén inkább az utódgondozás képességével összefüggő tulajdonságok számítanak előnyösnek (megbízhatóság, érzelmi stabilitás, státusz stb.) vagyis lefordítva, a „jó apa” figurának megfeleltethető jellemzők, addig futó kapcsolatoknál inkább a „rosszfiú” minőség vonzóbb, ahol az arrogancia, a túlzott magabiztosság, vagy a kockázatvállalás jelenik meg előnyös tulajdonságként. A fent említett kontextus specifikus vonzalom itt kifejezetten erősen jelen van, annak is főként az a típusa, hogy a nők körében az adott férfi mekkora érdeklődésre tart számot.
Férfiaknál a kontextus specifikusság sem a hosszú távú, sem az alkalmi viszonyoknál nem számít különösebben. Az ő esetükben a tartós és rövid távú kapcsolatok közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy – bár a vonzó kinézet továbbra is fontos- hajlamosak alább adni az eredeti igényeiket- állítja Buss.
Mennyire vagyunk hűtlenek és mi a hűtlenségünk evolúciós mozgatórugója?
A hűtlenségi mutatókat Buss szerint nehéz vizsgálni, mert az ilyen irányú kutatások eredményeiben nagymértékben szerepet játszanak a kérdezés körülményei, a kérdésfeltétel mikéntje vagy az alanyok kiválasztási szempontjai. Az alanyok gyakran nem válaszolnak őszintén a hűtlenséggel kapcsolatos kérdésekre, feltehetően azért, mert erkölcsi szempontból nem tartják elfogadhatónak. Éppen ezért az ilyen típusú kutatások eredményei nagy szórást mutatnak. (Szerk. megj.: az első nagy, azóta sok kritikát kapott Kinsey-féle kutatás a házas férfiak esetében 50%-os, a nők esetében 26%-os hűtlenségi rátát mutatott ki, majd a későbbi, modernebb kutatások a férfiak esetében 20 -25%, nők esetében 10-15%-ot jeleznek).
Buss elmondja, hogy a férfiak nagy átlagban- körülbelül 70%-ban- a megcsalás fő indítékaként nem a megromlott házasságot említik, hanem legtöbbször „csak” élnek a felkínálkozó lehetőséggel. Ez a lehetőség elsősorban a szex, és csak nagyon kis százalékuknál jelenik meg az érzelmi bevonódás. Az evolúciós pszichológia állítása szerint a férfi hűtlenség evolúciós hátterében a szexuális változatosság és ezáltal a genetikai változatosságból származó előny áll. Ugyanez magyarázhatja azt is, hogy a férfiaknak tipikusan több rövidebb viszonya van, míg a nőkre ennek épp az ellenkezője igaz.
A hűtlen nők esetében két fő versengő hipotézissel találkozunk az evolúciós pszichológiában. Az egyik az ún. kettős párosodási stratégia, amikor a nő a tartós kapcsolata mellé (ahol az egzisztenciális erőforrásokban részesülhet) választ egy olyan férfit is, aki viszont genetikailag előnyösebb tulajdonságokkal bír.
A másik a párváltás-elmélet, mely szerint a nők hűtlensége mögött olyan okok állnak, mint az aktuális kapcsolattól való távolodási szándék, vagy egy új, kompatibilisebb partner felkutatása a „párválasztási piacon”. Van, hogy önmaguk „kelendőségét” akarják felmérni ezen a piacon, illetve Buss megemlít egy negyedik okot is, amit az autóbiztosítás, lakásbiztosítás mintájára „párbiztosításnak” nevez (mate insurance). A párbiztosítás annyit jelent, hogy a nő fenntart párhuzamosan egy biztonsági, tartalék párkapcsolatot.
Buss szerint a kettős párosodási stratégia nem kellően alátámasztott elmélet, ha összevetjük a nők által gyakran megjelölt hűtlenségi indokokkal. A kettős párosodási stratégia ellen szól, hogy a hűtlen nők körülbelül 70%-ban érzelmileg mélyen bevonódnak a párhuzamos kapcsolatba. Amennyiben a hűtlenség mindössze a jobb gének kereséséről szólna, az érzelmi bevonódás nem lenne előnyös, sőt, inkább kockázatos- állítja Buss. Azt a korábbi vizsgálatot, melyet sokáig az elmélet alátámasztására használtak- mely szerint a nők ovuláció idején csalják meg leggyakrabban a férjüket és emellett a termékenységi időszakban a maszkulinabb jegyekkel rendelkező férfiakhoz vonzódnak- , nem sikerült sem nagyobb léptékű vizsgálatok keretében elvégezni, sem megismételni.
Továbbá, a kettős párosodási stratégiát az sem erősíti meg-mondja Buss-, hogy a mai modern világban elég ritka, 2-3%-os a genetikai kakukkfiókák aránya a házasságokban, vagyis a házasságon kívüli viszonyból, idegen apától származó gyerekek aránya.
A párváltás-elmélet sokkal inkább összhangban van a modern kutatásokkal.
(Szerk. megj.: a kettős párosodási stratégiával kapcsolatos utánaolvasásaim közepette eljutottam mindenféle reddit bugyrokba, ahol szembe találtam magam a Redpill Woman jelenséggel, amely azon nőket takarja, akik a férfi incel kultúra redpill gondolatait elismerik magukra nézve, vagyis elismerik a férfiak nők feletti dominanciáját és elutasítják a feminizmust. Ők szívesen hivatkoznak a kettős párosodási stratégiára, de olyan értelmezésben, amit leegyszerűsítve így lehetne összefoglalni: „keress olyan férfit, akiben mindkét tulajdonság megvan, és akkor nem kell szeretőt tartanod.” Lol.)
Mikor érzi magát megcsalva a férfi, és mikor a nő? A hűtlenség kategóriái
Azzal kapcsolatban, hogy mi számít hűtlenségnek egy férfi számára, és mi számít annak, ha egy nőt kérdezünk, Buss felhozza példának azt a hűtlen házastársakat lebuktató amerikai detektív reality show-t, amely annak idején érzékletesen bemutatta az egyes hűtlenség-sztorik kapcsán, hogy melyik nemnek mi a fontos információ egy ilyen helyzetben. A helyszíni konfrontációknál, vagyis a lebuktatás élő közvetítésénél a férfiak tipikusan azt kérdezték legelőször: „lefeküdtél vele?” Míg a nők: „szerelmes vagy belé?”
Ezek a kérdések rámutatnak bizonyos evolúciós sajátosságokra, ahol a nemek között alapvető különbséget találunk: míg a férfiak hűtlenség esetén a genetikai továbbörökítési képességüket érzik kompromittálva, addig a nők az eddigi hosszú távú „ráfordításaikat”. Ilyen ráfordítás lehet az érzelmi elköteleződés, befektetett bizalom, a szülés és gyermekneveléssel járó egzisztenciális kiszolgáltatottság stb.
A fentiek alapján az látszik, hogy a hűtlenség lehet egyrészt érzelmi, másrészt szexuális természetű, de Buss megemlít egy harmadik hűtlenségi típust is: a pénzügyit. Ez utóbbi megjelenhet önállóan is, de kapcsolódhat az előző kettőhöz is, és olyan gyakorlati formái vannak, mint például amikor a férj vagy a feleség elkülönít egy titkos bankszámlát, hitelkártyát, amiről a másik fél nem tud.
A féltékenység mint pszichológiai adaptáció
A féltékenységet legtöbbször az éretlenség, belső bizonytalanság vagy neurózis jeleként tartják számon, de Buss amellett érvel, hogy – evolúciós pszichológiai megközelítésből és a párkapcsolatok vonatkozásában – ez egy idővel kifejlődött adaptív pszichológiai funkció, amely tulajdonképpen a kapcsolatba fektetett erőforrások elvesztésétől való félelemről szól.
A féltékenység forrása sokféle lehet, de az egyik leggyakoribb ok, ha a két félnek nagyon eltérő „pontértéke” van a korábban már említett párválasztási piacon, tehát lényeges különbség van közöttük abban, hogy ki mekkora halmazból meríthet a párválasztás során. Ez lehet egy a kapcsolat elején már meglévő adottság, de kialakulhat környezeti nyomás hatására is („jobbat érdemelnél”) vagy az életkörülmények megváltozásával- például, ha az egyik félnek a karrierje hirtelen megindul felfelé vagy lefelé. Ezzel a párkeresési szempontból vett értékbeli különbséggel – és az ebből fakadó féltékenységgel- azért fontos foglalkozni Buss szerint, mert az intim kapcsolatokon belüli erőszakos cselekményekért nagy arányban felelős. A bántalmazás célja ilyenkor az érzékelt értékkülönbség csökkentése, ami sokszor meg is valósul, mert a bántalmazott fél gyakran visszahúzódik a társasági élettől, csökken az önbecsülése, a fizikai bántalmazás nyomai pedig a külső megjelenést, vonzerőt befolyásolhatják negatívan.
A kutatások alapján az amerikai házasságokban egyébként 28-30%-ban van jelen párkapcsolati erőszak- szóbeli vagy fizikális-, ahol a verbális erőszak legtöbbször előrejelzi a későbbi fizikai bántalmazást.
A párkapcsolatok sötét triádja: nárcizmus, machiavellizmus és pszichopátia
Buss aktuális kutatásaiban sokat foglalkozik a párkapcsolatokat romboló viselkedési formákkal és személyiségjegyekkel. Ezek közül hármat emel ki, amit sötét triádnak is nevez:
A nárcizmus, ahol- leegyszerűsítve – a nárcisztikus fél feljebb pozícionálja önmagát a kapcsolatban és feljogosítva érzi magát különböző viselkedési formákra, továbbá úgy érzi, neki az életben és a kapcsolatban is járnak dolgok.
A machiavellizmus, ami egy manipulatív viselkedéssel járó személyiségjegy. Jellemzője, hogy az egyéni érdekeket tartja szem előtt, kihasznál másokat és a hazugság, csalás is belefér az eszközkészletébe.
A pszichopátia, ami igazából nem egy konkrét kategóriát jelöl, hanem egy személyiség struktúrát, melyet különböző jellemzők megléte és mértéke alapján skáláznak és a párkapcsolat szempontjából alapvetően az empátia hiánya miatt jelent komoly problémát.
A fenti három jellemző együttes megjelenése – ami férfiaknál gyakoribb – egy kifejezetten negatív személyiséget eredményez, és ezen belül is a pszichopátia elem, ami meghatározza ennek a negativitásnak a súlyosságát. Aki a „sötét triád” karakterisztikával rendelkezik, a párkapcsolatokban ügyes megtévesztő, remek csábító, egyben gyakori szexuális zaklató, erőszaktevő. Jellemzőjük a megerősítési torzítás is: munkahelyi zaklatók például gyakran hangoztatják az indokaik között, hogy az áldozatuktól egyértelmű feljogosító jeleket kaptak a közeledésre.
A leghíresebb példák a sötét triádra Harvey Weinstein, Bill Cosby és Jeffrey Epstein.
Párkeresés egyedülálló szülőként- előny vagy hátrány?
Ha az evolúciós mozgatórugókat vesszük, nagy általánosságban kijelenthető, hogy hátrányból indul az, aki kisgyermekes szülőként próbál érvényesülni a párkeresési piacon. Ez igaz a nőkre és a férfiakra is, de a nőket különösen érinti, akikre általában több gondozási feladat hárul – állítja Buss. A férfiak és a nők szempontjából is igaz, hogy az erőforrások allokálása a nem saját géneket hordozó gyermek számára evolúciósan „nem kifizetődő”.
Előnyt olyan esetekben jelenthet, amikor mindkét fél előző kapcsolatból származó gyerek(ek)kel érkezik az új kapcsolatba. De előnyt jelenthet egy olyan, egyébként gyermektelen férfi/nő számára is, aki bár a párválasztási piacon alacsonyabb pontszámmal indul egy kiszemelt gyermekes nőhöz/férfihez képest, viszont utóbbi nem tud élni korábbi magasabb pontszámával szülői minősége miatt. Így egyfajta előnyös kiegyenlítődés jöhet létre.
(Szerk. megj.: bár a kontextus specifikus előnyöknél szerepelt a gyermekekhez való pozitív viszonyulás és gondoskodó magatartás, amely mind a férfiak, mind a nők esetében értéknövelő tényező lehet, ez az előny nem írja felül azokat a hátrányokat, amelyek a korábbi kapcsolatból gyermekkel érkező partnerrel együttjárnak. Az a nagyon kis számú kutatás, ami az egyedülálló szülők online társkeresési szokásaival és esélyeivel foglalkozik azt mutatja, hogy az egyedülálló szülők és a nem szülők egyaránt a gyermektelen partnereket részesítik előnyben. Tehát például a „sharenting”, vagyis a szülők túlposztoló magatartása a social mediában nem csak gyermek magánélethez való joga vagy biztonsága szempontjából lehet aggályos, de a párkeresési törekvéseket is negatívan befolyásolhatja.)
Nem konvencionális viszonyok, poliamoria
Buss azt mondja, hogy a párválasztási és pármegtartási szokások, viselkedések evolúciós változásai során pszichológiai jellemzők komplikált összessége alakult ki az embernél. Az, hogy e pszichológiai jellemzők közül melyik és mennyire hangsúlyos az életünkben, az egyéntől és a körülményektől is függ. Ezek között úgy próbálunk egyensúlyt teremteni, hogy a számunkra kívánatos jellemzőket igyekszünk felerősíteni, megélni azokat, a kellemetlen vonásokon pedig inkább szeretnénk felülkerekedni vagy legalábbis partvonalra helyezni őket. Erre az ember általában különböző stratégiákat próbál gyártani. Azok számára, akiknél például a szexuális sokféleség iránti vágy erősen jelen van, a poliamor kapcsolatok adnak egy lehetőséget ennek megélésére. Ugyanakkor- ahogy erről korábban szó volt – a féltékenység szintén egy evolúciós folyamat adaptív következménye, amellyel ilyen szituációkban szintén meg kell birkózni valahogy. Erre a gyakorlatban változatos megoldások születnek, partnerek közötti „szerződésekkel”, feltételekkel.
(Szerk. megj.: David Buss poliamor kapcsolatokra vonatkozó nézeteit láthatóan szeretik jobboldali konzervatív oldalak úgy értelmezni, hogy egy természetellenes viselkedésről van szó, holott ilyet Buss nem állít, mindössze annyit mond, hogy vannak bizonyos evolúciós örökségeink és azokkal együtt fejlődött pszichológiai funkcióink, amelyekkel az ember – egyéni és kulturális-társadalmi körülményektől függően – megpróbál valahogy együttélni. A poliamor kapcsolatok alapja a szexuális sokféleség nyújtotta evolúciós előny, maga a poliamoria pedig egy stratégia ennek megélésére, amely stratégia vagy működik vagy nem, helyzettől és résztvevőktől függően.)
A poliamor kapcsolatokban a nők és a férfiak általában eltérő okokból vesznek részt. Férfiak esetében egyértelműen a szexuális sokféleség iránti vágyból ered, nők esetében viszont ez sokkal inkább egy partner megtartási stratégia, vagyis leegyszerűsítve: ők legtöbbször csak „belemennek”, annak érdekében, hogy ne veszítsék el a partnert.
Itt megemlítésre kerül a pornográfia is, amiről Buss azt állítja, hogy szintén a szexuális sokféleség evolúciós igényéből fakad, csak itt a megélés vizuális formában történik. A poliamoriával együtt, ez is a modern ember (sikeres vagy sikertelen) kísérlete, arra, hogy valamilyen kielégülést adjon olyan vágyakra, amelyek gyökere többmillió évre nyúlik vissza.
Ki hogyan árazza be magát a párválasztási piacon?
Amellett, hogy van, aki felül- és van, aki alulértékeli magát, az emberek zömének általában van egy viszonylag jó intuitív érzékelése arra vonatkozóan, hogy hova sorolja magát azon a bizonyos párválasztási piacon. A Buss által „figyelem-struktúrának” nevezett jelenség- vagyis a párválasztási piacon résztvevők közötti figyelem- és érdeklődés eloszlás – általában visszajelzést is ad erről. Ahogyan a kultúrákon átívelő általános vonzó jellemzőknél is láttuk, vannak konszenzusos elemek abban, hogy ki iránt lesz magasabb az érdeklődés, de szerencsére van ezeken belül elegendő egyéni eltérés (ki melyik jellemzőt milyen mértékben tartja előnyösnek), illetve a különleges személyes preferenciák sokszor lehetőséget adnak a „konszenzusos pontrendszer” alján elhelyezkedőknek is (Buss megemlíti egy ismerősét, akinek az volt a legfontosabb szempont, hogy orosz irodalomról tudjon elmélyülten beszélgetni a partnerével). Ha nem így lenne, elég nagy problémával nézne szembe a társadalom.
Szerkesztői záró gondolatok:
Azért választottam következő témának ennek a beszélgetésnek a fordítását-összegzését, mert egyrészt az evolúciós pszichológia egy viszonylag fiatal kutatási terület, ahol egyben egy izgalmas kísérlet is zajlik különböző, az emberi viselkedéssel foglalkozó tudományterületek szintézisére, ez a beszélgetés pedig ad egy kis betekintést, hogy milyen szempontok szerint vizsgálódnak az ezzel foglalkozó szakemberek. Másrészt, ez az interjú több, a témához tartozó érdekes és az aktualitását talán soha el nem vesztő kérdéssel foglalkozik.
A cikk írása közben kikerestem az evolúciós pszichológiával kapcsolatban megfogalmazott leggyakoribb kritikákat is, íme néhány:
- Túl fiatal terület, még nincs igazán kidolgozott tudományos módszertana az állításai alátámasztására. – Az evolúciós pszichológiával foglalkozók elismerik, hogy a módszertan folyamatosan fejlődött az elmúlt évtizedekben, és fontosnak tartják a többi kapcsolódó tudományterülettel való együttműködést (pl. genetika, neurobiológia, etológia, antropológia).
- Túl sok spekulatív hipotézissel él a pleisztocén kori ember viselkedését illetően, ami nem ellenőrizhető, mivel nem ismerjük az akkori körülményekre adott kognitív válaszokat. Erre az evolúciós pszichológia válasza az, hogy viszont a főemlősök viselkedése, és azok összevetése a mai ember viselkedésével jó kiindulási alapot ad.
- Nem veszi figyelembe elég súllyal a kulturális hatásokat. Erre azt mondják az evolúciós pszichológia egyes képviselői, hogy a kultúra és a genetika kölcsönhatásszerűen működik (kultúra-gén koevolúció elmélete). A populáció génjeinek változásai következtében változnak a kulturális gyakorlatok. De amint egy új kulturális gyakorlat kialakul, szelekciós nyomást hozhat létre, amely újfajta adaptációkhoz vezethet.
- Magában rejti a félreértelmezés lehetőségét, hozzájárulva a szexizmushoz, rasszizmushoz, társadalmi különbségek igazolásához, szociál darwinista elképzelésekhez. Az evolúciós pszichológia ezt határozottan visszautasítja, önmagát leíró tudományként definiálja, amely az emberi viselkedést evolúciós szempontból vizsgálja és magyarázza. Az, hogy van egy megértés egy adott adaptív viselkedésforma mögött, nem azonos azzal, hogy morálisan igazolttá válik.
Az eredeti beszélgetés:
További források és további olvasnivalók:
David Buss könyvei:
- When Men Behave Badly: The Hidden Roots of Sexual Deception, Harassment, and Assault (2021) – a férfiak szexuális viselkedése és visszaélései az evolúciós pszichológia szemszögéből
- The Evolution of Desire: Strategies of Human Mating (1994) — az emberi párválasztási stratégiákat vizsgálja, magyar nyelven is megjelent „A vágy evolúciója” címmel
- The Dangerous Passion: Why Jealousy Is as Necessary as Love and Sex (2000) — a féltékenység evolúciós pszichológiája , magyar nyelven is megjelent „Veszélyes szenvedély” címmel
- The Murderer Next Door: Why the Mind Is Designed to Kill (2005) — az emberi erőszak, gyilkosság és az elme evolúciós háttere
- Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind – átfogó tankönyv az evolúciós pszichológiáról
- The Handbook of Evolutionary Psychology (szerkesztőként)
-The mate switching hypothesis – David M. Buss, Cari Goetz, Joshua D. Duntley , Kelly Asao, Daniel Conroy-Beam, 2017 https://labs.la.utexas.edu/buss/files/2013/02/The-Mate-Switching-Hypothesis-FINAL-PUBLISHED-2017.pdf )
-Single Parent Seeking Single Parent? The Effects of Parental and Previous Relationship Status on Perceptions of Online Dating Profiles – Karyn M. Plumm, Shannon Sommer, Carolyn Uhl, Kaylee Stone (Cambridge University Press 2016)
https://labs.la.utexas.edu/buss/files/2013/02/The-Mate-Switching-Hypothesis-FINAL-PUBLISHED-2017.pdf
-A redpill woman jelenségről: https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/1097184X241286800
Mit mond az evolúciós pszichológia arról, hogyan választ a nő, és mi alapján a férfi? Vagy épp a hűtlenségről, féltékenységről, nyitott házasságokról, pornóról és arról, hogy társkereső egyedülálló szülőként javítjuk-e az esélyeinket kisgyerekes social media posztokkal?
Ez a cikk annak a hosszú interjúnak az összefoglalója, ahol Dr. David Buss pszichológia professzor (Texas Egyetem, Austin) volt a vendég a Huberman Lab csatornán. David Buss az evolúciós pszichológia területének egyik atyja. Fő területe az emberek párválasztási viselkedése, párválasztási stratégiák és preferenciák.
Párszerzésért beáldozott túlélési esélyek
Már Darwin is felvetette, hogy az evolúciónak vannak olyan termékei, amelyek megjelenésére, fennmaradására nem ad magyarázatot szimplán a túlélési kiválasztódás- mondja Buss. Például ilyen a hím páva hatalmas, színes faroktollazata vagy a szarvasok agancsa, melyek egyáltalán nem hasznosak, ha a túlélésről van szó, viszont a párzás során valamilyen előnyt jelentenek. Ezt a jelenséget Darwin nemi szelekciónak nevezte el és kétféle okra vezette vissza:
Az egyik ok az intraszexuális versengésben szerzett előny, vagyis amikor azonos nemű egyedek csatáznak egymással párszerzési céllal (lsd. szarvasagancs funkciója). A másik a párválasztási (interszexuális) szempontból előnyös tulajdonságokkal van összefüggésben. Ez utóbbi olyan jellemzőket takar, amelyek valamilyen okból vonzóvá teszik az egyedet az ellenkező nemű egyed számára (például hím páva feltűnő faroktollazata, amely egyébként szintén egy fokozott kitettséget jelent a ragadozók számára).
Mindkét esetre megtalálhatjuk azok emberi megfelelőjét. Az intraszexuális versengésre példa a férfiak közötti magasabb státuszért folyó küzdelem. Az ellenkező nem számára vonzó tulajdonságok között pedig ott szerepelhet például az előnyös fizikai tulajdonságokon túl (ezekről később szó lesz) az erőforrások megosztására való hajlandóság (önzetlenség) is.
(Szerk. megj.: ha belegondolunk, az emberi státuszharc és az önzetlenség is egyéni szinten ronthatja a túlélési esélyeket- krónikus stressz vagy erőforráscsökkenés formájában- és mégis, a társkeresésben ezek fokozott előnyt jelentenek.)
Mit keres a nő, és mit keres a férfi az evolúciós pszichológia szerint, ha hosszú távú párkapcsolatra vágyik?
Az állatvilágban tipikusan csak az egyik nem harcol azért, hogy párosodhasson, ezzel szemben az embernél ez kölcsönös versengéssé alakult. Az is fontos különbség, hogy míg például az emlősök mindössze 3%-át jellemzi a hosszú távú párkapcsolat, az embernél ez a meghatározó.
Buss és csapata egy 37 kultúrán átívelő kutatást végzett, ahol arra keresték a választ, mennyire egyetemes vagy mennyire az adott kultúra által meghatározottak azok a preferenciáink, melyek alapján párt választunk magunknak hosszú távra. A kutatás eredménye egyértelműen azt hozta ki, hogy az igényeink nagymértékben univerzálisak és csak kis mértékben módosítja őket az adott kulturális közeg.
Amin mindkét nem osztozik a hosszú távú párkapcsolati preferenciákat illetően, az az egészséges test, az intelligencia, kedvesség, a szerelem megléte, megbízhatóság, érzelmi stabilitás.
Ha a nemek közötti különbségeket nézzük, a nőknek globálisan fontos a férfi társadalmi státusza, ambíciózussága, motiváltsága, céltudatossága. A szempontok között találjuk a jövedelemteremtő képességet is. Külsőségek tekintetében elsősorban az egészséggel összefüggő jegyeket találják vonzónak, mint például az izomzat vagy a váll-csípő arány. Általában a náluk idősebb férfiakat részesítik előnyben.
A nők számára fontos továbbá, hogy más nők milyen mértékű figyelemben részesítik az adott férfit. (A nők fotón vonzóbbnak találták ugyanazt a férfit, ha nők vették körül, mintha ugyanez a férfi egyedül szerepelt a képen. Ha rocksztárokról készült fotót mutattak nekik, azokon a képeken látták vonzóbbnak őket, ahol színpadon, rajongó női közönség előtt jelentek meg, ahhoz képest, ha egyedül voltak lefotózva.) Ez a kontextus specifikus vonzalom nem csak a más nők közötti népszerűség tekintetében jelentkezik, hanem olyan szituációkban is, ahol kiderülhet, miként viselkedik egy férfi például egy kisgyerekkel vagy akár háziállatokkal.
A kutatás szerint a férfiak szempontjai közül az alábbiak fontosak a világ minden táján, kultúrától függetlenül: a fiatalsággal és termékenységgel összefüggő vonzó kinézet, amelynek fontos elemei a tiszta bőr, tiszta tekintet, telt száj, a csípő-derék aránya (vékony derék, széles csípő), szimmetrikus arc és test, dús haj.
Az életkori preferenciákban is vannak univerzális elemek: a nők az idősebb férfiakat részesítik előnyben, a férfiak pedig a fiatalabb nőket. Egy átlagos 25 éves férfi tipikusan a 20 év körüli vagy korai húszas éveiben lévő nőt választana; egy 35 éves férfi a kései húszas vagy korai harmincas nőt; egy 50 éves férfi pedig 35-38 év körüli nőt. Tehát az egyre idősebb férfiak egyre nagyobb körkülönbséget preferálnak lefelé. Ennek a női termékenységhez van köze, melynek csúcspontja 24-25 év körül van.
A válások számával egyre növekszik a párok közötti korkülönbség. Átlagosan válásonként előre haladva 3-5-8 évvel, viszont a magas társadalmi státuszú férfiak esetében az életkori különbség még nagyobbá válik, ők a magasabb pozíciójuk miatt nagyobb merítési lehetőséggel bírnak a párválasztási piacon.
Buss megemlíti a szüzesség kérdését, melynek előnyként vagy hátrányként való megítélése nagyobb szórást mutat kultúránként. A szélsőértékeket tekintve ott van például Kína, ahol kifejezetten előnynek számít a szüzesség, míg mondjuk Svédországban ez kifejezetten hátrány.
Ha a fenti preferenciák vonatkozásában tekintünk a modern online társkereső platformokra, Buss szerint mindenképpen nehézséget jelent a tény, hogy a párválasztás folyamatában az ember sokkal inkább az élő fizikális benyomásokra támaszkodik, mint az írott szövegekre, kétdimenziós képekre. Az önmagunkról adott leírásokat sokszor azonnal és teljes mértékben képes felülírni, hogy végül élőben milyen például a hangunk vagy a szagunk. A szagokra különösen a nők érzékenyek.
Mit keresünk az alkalmi viszonyokban?
A kiválasztási szempontokban van átfedés az alkalmi és hosszú távú kapcsolatoknál megjelölt előnyös tulajdonságok között, de alapvető eltérések is megmutatkoznak.
Nők esetében itt egyértelműen első helyre sorolódik a kinézet. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy míg tartós kapcsolat esetén inkább az utódgondozás képességével összefüggő tulajdonságok számítanak előnyösnek (megbízhatóság, érzelmi stabilitás, státusz stb.) vagyis lefordítva, a „jó apa” figurának megfeleltethető jellemzők, addig futó kapcsolatoknál inkább a „rosszfiú” minőség vonzóbb, ahol az arrogancia, a túlzott magabiztosság, vagy a kockázatvállalás jelenik meg előnyös tulajdonságként. A fent említett kontextus specifikus vonzalom itt kifejezetten erősen jelen van, annak is főként az a típusa, hogy a nők körében az adott férfi mekkora érdeklődésre tart számot.
Férfiaknál a kontextus specifikusság sem a hosszú távú, sem az alkalmi viszonyoknál nem számít különösebben. Az ő esetükben a tartós és rövid távú kapcsolatok közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy – bár a vonzó kinézet továbbra is fontos- hajlamosak alább adni az eredeti igényeiket- állítja Buss.
Mennyire vagyunk hűtlenek és mi a hűtlenségünk evolúciós mozgatórugója?
A hűtlenségi mutatókat Buss szerint nehéz vizsgálni, mert az ilyen irányú kutatások eredményeiben nagymértékben szerepet játszanak a kérdezés körülményei, a kérdésfeltétel mikéntje vagy az alanyok kiválasztási szempontjai. Az alanyok gyakran nem válaszolnak őszintén a hűtlenséggel kapcsolatos kérdésekre, feltehetően azért, mert erkölcsi szempontból nem tartják elfogadhatónak. Éppen ezért az ilyen típusú kutatások eredményei nagy szórást mutatnak. (Szerk. megj.: az első nagy, azóta sok kritikát kapott Kinsey-féle kutatás a házas férfiak esetében 50%-os, a nők esetében 26%-os hűtlenségi rátát mutatott ki, majd a későbbi, modernebb kutatások a férfiak esetében 20 -25%, nők esetében 10-15%-ot jeleznek).
Buss elmondja, hogy a férfiak nagy átlagban- körülbelül 70%-ban- a megcsalás fő indítékaként nem a megromlott házasságot említik, hanem legtöbbször „csak” élnek a felkínálkozó lehetőséggel. Ez a lehetőség elsősorban a szex, és csak nagyon kis százalékuknál jelenik meg az érzelmi bevonódás. Az evolúciós pszichológia állítása szerint a férfi hűtlenség evolúciós hátterében a szexuális változatosság és ezáltal a genetikai változatosságból származó előny áll. Ugyanez magyarázhatja azt is, hogy a férfiaknak tipikusan több rövidebb viszonya van, míg a nőkre ennek épp az ellenkezője igaz.
A hűtlen nők esetében két fő versengő hipotézissel találkozunk az evolúciós pszichológiában. Az egyik az ún. kettős párosodási stratégia, amikor a nő a tartós kapcsolata mellé (ahol az egzisztenciális erőforrásokban részesülhet) választ egy olyan férfit is, aki viszont genetikailag előnyösebb tulajdonságokkal bír.
A másik a párváltás-elmélet, mely szerint a nők hűtlensége mögött olyan okok állnak, mint az aktuális kapcsolattól való távolodási szándék, vagy egy új, kompatibilisebb partner felkutatása a „párválasztási piacon”. Van, hogy önmaguk „kelendőségét” akarják felmérni ezen a piacon, illetve Buss megemlít egy negyedik okot is, amit az autóbiztosítás, lakásbiztosítás mintájára „párbiztosításnak” nevez (mate insurance). A párbiztosítás annyit jelent, hogy a nő fenntart párhuzamosan egy biztonsági, tartalék párkapcsolatot.
Buss szerint a kettős párosodási stratégia nem kellően alátámasztott elmélet, ha összevetjük a nők által gyakran megjelölt hűtlenségi indokokkal. A kettős párosodási stratégia ellen szól, hogy a hűtlen nők körülbelül 70%-ban érzelmileg mélyen bevonódnak a párhuzamos kapcsolatba. Amennyiben a hűtlenség mindössze a jobb gének kereséséről szólna, az érzelmi bevonódás nem lenne előnyös, sőt, inkább kockázatos- állítja Buss. Azt a korábbi vizsgálatot, melyet sokáig az elmélet alátámasztására használtak- mely szerint a nők ovuláció idején csalják meg leggyakrabban a férjüket és emellett a termékenységi időszakban a maszkulinabb jegyekkel rendelkező férfiakhoz vonzódnak- , nem sikerült sem nagyobb léptékű vizsgálatok keretében elvégezni, sem megismételni.
Továbbá, a kettős párosodási stratégiát az sem erősíti meg-mondja Buss-, hogy a mai modern világban elég ritka, 2-3%-os a genetikai kakukkfiókák aránya a házasságokban, vagyis a házasságon kívüli viszonyból, idegen apától származó gyerekek aránya.
A párváltás-elmélet sokkal inkább összhangban van a modern kutatásokkal.
(Szerk. megj.: a kettős párosodási stratégiával kapcsolatos utánaolvasásaim közepette eljutottam mindenféle reddit bugyrokba, ahol szembe találtam magam a Redpill Woman jelenséggel, amely azon nőket takarja, akik a férfi incel kultúra redpill gondolatait elismerik magukra nézve, vagyis elismerik a férfiak nők feletti dominanciáját és elutasítják a feminizmust. Ők szívesen hivatkoznak a kettős párosodási stratégiára, de olyan értelmezésben, amit leegyszerűsítve így lehetne összefoglalni: „keress olyan férfit, akiben mindkét tulajdonság megvan, és akkor nem kell szeretőt tartanod.” Lol.)
Mikor érzi magát megcsalva a férfi, és mikor a nő? A hűtlenség kategóriái
Azzal kapcsolatban, hogy mi számít hűtlenségnek egy férfi számára, és mi számít annak, ha egy nőt kérdezünk, Buss felhozza példának azt a hűtlen házastársakat lebuktató amerikai detektív reality show-t, amely annak idején érzékletesen bemutatta az egyes hűtlenség-sztorik kapcsán, hogy melyik nemnek mi a fontos információ egy ilyen helyzetben. A helyszíni konfrontációknál, vagyis a lebuktatás élő közvetítésénél a férfiak tipikusan azt kérdezték legelőször: „lefeküdtél vele?” Míg a nők: „szerelmes vagy belé?”
Ezek a kérdések rámutatnak bizonyos evolúciós sajátosságokra, ahol a nemek között alapvető különbséget találunk: míg a férfiak hűtlenség esetén a genetikai továbbörökítési képességüket érzik kompromittálva, addig a nők az eddigi hosszú távú „ráfordításaikat”. Ilyen ráfordítás lehet az érzelmi elköteleződés, befektetett bizalom, a szülés és gyermekneveléssel járó egzisztenciális kiszolgáltatottság stb.
A fentiek alapján az látszik, hogy a hűtlenség lehet egyrészt érzelmi, másrészt szexuális természetű, de Buss megemlít egy harmadik hűtlenségi típust is: a pénzügyit. Ez utóbbi megjelenhet önállóan is, de kapcsolódhat az előző kettőhöz is, és olyan gyakorlati formái vannak, mint például amikor a férj vagy a feleség elkülönít egy titkos bankszámlát, hitelkártyát, amiről a másik fél nem tud.
A féltékenység mint pszichológiai adaptáció
A féltékenységet legtöbbször az éretlenség, belső bizonytalanság vagy neurózis jeleként tartják számon, de Buss amellett érvel, hogy – evolúciós pszichológiai megközelítésből és a párkapcsolatok vonatkozásában – ez egy idővel kifejlődött adaptív pszichológiai funkció, amely tulajdonképpen a kapcsolatba fektetett erőforrások elvesztésétől való félelemről szól.
A féltékenység forrása sokféle lehet, de az egyik leggyakoribb ok, ha a két félnek nagyon eltérő „pontértéke” van a korábban már említett párválasztási piacon, tehát lényeges különbség van közöttük abban, hogy ki mekkora halmazból meríthet a párválasztás során. Ez lehet egy a kapcsolat elején már meglévő adottság, de kialakulhat környezeti nyomás hatására is („jobbat érdemelnél”) vagy az életkörülmények megváltozásával- például, ha az egyik félnek a karrierje hirtelen megindul felfelé vagy lefelé. Ezzel a párkeresési szempontból vett értékbeli különbséggel – és az ebből fakadó féltékenységgel- azért fontos foglalkozni Buss szerint, mert az intim kapcsolatokon belüli erőszakos cselekményekért nagy arányban felelős. A bántalmazás célja ilyenkor az érzékelt értékkülönbség csökkentése, ami sokszor meg is valósul, mert a bántalmazott fél gyakran visszahúzódik a társasági élettől, csökken az önbecsülése, a fizikai bántalmazás nyomai pedig a külső megjelenést, vonzerőt befolyásolhatják negatívan.
A kutatások alapján az amerikai házasságokban egyébként 28-30%-ban van jelen párkapcsolati erőszak- szóbeli vagy fizikális-, ahol a verbális erőszak legtöbbször előrejelzi a későbbi fizikai bántalmazást.
A párkapcsolatok sötét triádja: nárcizmus, machiavellizmus és pszichopátia
Buss aktuális kutatásaiban sokat foglalkozik a párkapcsolatokat romboló viselkedési formákkal és személyiségjegyekkel. Ezek közül hármat emel ki, amit sötét triádnak is nevez:
A nárcizmus, ahol- leegyszerűsítve – a nárcisztikus fél feljebb pozícionálja önmagát a kapcsolatban és feljogosítva érzi magát különböző viselkedési formákra, továbbá úgy érzi, neki az életben és a kapcsolatban is járnak dolgok.
A machiavellizmus, ami egy manipulatív viselkedéssel járó személyiségjegy. Jellemzője, hogy az egyéni érdekeket tartja szem előtt, kihasznál másokat és a hazugság, csalás is belefér az eszközkészletébe.
A pszichopátia, ami igazából nem egy konkrét kategóriát jelöl, hanem egy személyiség struktúrát, melyet különböző jellemzők megléte és mértéke alapján skáláznak és a párkapcsolat szempontjából alapvetően az empátia hiánya miatt jelent komoly problémát.
A fenti három jellemző együttes megjelenése – ami férfiaknál gyakoribb – egy kifejezetten negatív személyiséget eredményez, és ezen belül is a pszichopátia elem, ami meghatározza ennek a negativitásnak a súlyosságát. Aki a „sötét triád” karakterisztikával rendelkezik, a párkapcsolatokban ügyes megtévesztő, remek csábító, egyben gyakori szexuális zaklató, erőszaktevő. Jellemzőjük a megerősítési torzítás is: munkahelyi zaklatók például gyakran hangoztatják az indokaik között, hogy az áldozatuktól egyértelmű feljogosító jeleket kaptak a közeledésre.
A leghíresebb példák a sötét triádra Harvey Weinstein, Bill Cosby és Jeffrey Epstein.
Párkeresés egyedülálló szülőként- előny vagy hátrány?
Ha az evolúciós mozgatórugókat vesszük, nagy általánosságban kijelenthető, hogy hátrányból indul az, aki kisgyermekes szülőként próbál érvényesülni a párkeresési piacon. Ez igaz a nőkre és a férfiakra is, de a nőket különösen érinti, akikre általában több gondozási feladat hárul – állítja Buss. A férfiak és a nők szempontjából is igaz, hogy az erőforrások allokálása a nem saját géneket hordozó gyermek számára evolúciósan „nem kifizetődő”.
Előnyt olyan esetekben jelenthet, amikor mindkét fél előző kapcsolatból származó gyerek(ek)kel érkezik az új kapcsolatba. De előnyt jelenthet egy olyan, egyébként gyermektelen férfi/nő számára is, aki bár a párválasztási piacon alacsonyabb pontszámmal indul egy kiszemelt gyermekes nőhöz/férfihez képest, viszont utóbbi nem tud élni korábbi magasabb pontszámával szülői minősége miatt. Így egyfajta előnyös kiegyenlítődés jöhet létre.
(Szerk. megj.: bár a kontextus specifikus előnyöknél szerepelt a gyermekekhez való pozitív viszonyulás és gondoskodó magatartás, amely mind a férfiak, mind a nők esetében értéknövelő tényező lehet, ez az előny nem írja felül azokat a hátrányokat, amelyek a korábbi kapcsolatból gyermekkel érkező partnerrel együttjárnak. Az a nagyon kis számú kutatás, ami az egyedülálló szülők online társkeresési szokásaival és esélyeivel foglalkozik azt mutatja, hogy az egyedülálló szülők és a nem szülők egyaránt a gyermektelen partnereket részesítik előnyben. Tehát például a „sharenting”, vagyis a szülők túlposztoló magatartása a social mediában nem csak gyermek magánélethez való joga vagy biztonsága szempontjából lehet aggályos, de a párkeresési törekvéseket is negatívan befolyásolhatja.)
Nem konvencionális viszonyok, poliamoria
Buss azt mondja, hogy a párválasztási és pármegtartási szokások, viselkedések evolúciós változásai során pszichológiai jellemzők komplikált összessége alakult ki az embernél. Az, hogy e pszichológiai jellemzők közül melyik és mennyire hangsúlyos az életünkben, az egyéntől és a körülményektől is függ. Ezek között úgy próbálunk egyensúlyt teremteni, hogy a számunkra kívánatos jellemzőket igyekszünk felerősíteni, megélni azokat, a kellemetlen vonásokon pedig inkább szeretnénk felülkerekedni vagy legalábbis partvonalra helyezni őket. Erre az ember általában különböző stratégiákat próbál gyártani. Azok számára, akiknél például a szexuális sokféleség iránti vágy erősen jelen van, a poliamor kapcsolatok adnak egy lehetőséget ennek megélésére. Ugyanakkor- ahogy erről korábban szó volt – a féltékenység szintén egy evolúciós folyamat adaptív következménye, amellyel ilyen szituációkban szintén meg kell birkózni valahogy. Erre a gyakorlatban változatos megoldások születnek, partnerek közötti „szerződésekkel”, feltételekkel.
(Szerk. megj.: David Buss poliamor kapcsolatokra vonatkozó nézeteit láthatóan szeretik jobboldali konzervatív oldalak úgy értelmezni, hogy egy természetellenes viselkedésről van szó, holott ilyet Buss nem állít, mindössze annyit mond, hogy vannak bizonyos evolúciós örökségeink és azokkal együtt fejlődött pszichológiai funkcióink, amelyekkel az ember – egyéni és kulturális-társadalmi körülményektől függően – megpróbál valahogy együttélni. A poliamor kapcsolatok alapja a szexuális sokféleség nyújtotta evolúciós előny, maga a poliamoria pedig egy stratégia ennek megélésére, amely stratégia vagy működik vagy nem, helyzettől és résztvevőktől függően.)
A poliamor kapcsolatokban a nők és a férfiak általában eltérő okokból vesznek részt. Férfiak esetében egyértelműen a szexuális sokféleség iránti vágyból ered, nők esetében viszont ez sokkal inkább egy partner megtartási stratégia, vagyis leegyszerűsítve: ők legtöbbször csak „belemennek”, annak érdekében, hogy ne veszítsék el a partnert.
Itt megemlítésre kerül a pornográfia is, amiről Buss azt állítja, hogy szintén a szexuális sokféleség evolúciós igényéből fakad, csak itt a megélés vizuális formában történik. A poliamoriával együtt, ez is a modern ember (sikeres vagy sikertelen) kísérlete, arra, hogy valamilyen kielégülést adjon olyan vágyakra, amelyek gyökere többmillió évre nyúlik vissza.
Ki hogyan árazza be magát a párválasztási piacon?
Amellett, hogy van, aki felül- és van, aki alulértékeli magát, az emberek zömének általában van egy viszonylag jó intuitív érzékelése arra vonatkozóan, hogy hova sorolja magát azon a bizonyos párválasztási piacon. A Buss által „figyelem-struktúrának” nevezett jelenség- vagyis a párválasztási piacon résztvevők közötti figyelem- és érdeklődés eloszlás – általában visszajelzést is ad erről. Ahogyan a kultúrákon átívelő általános vonzó jellemzőknél is láttuk, vannak konszenzusos elemek abban, hogy ki iránt lesz magasabb az érdeklődés, de szerencsére van ezeken belül elegendő egyéni eltérés (ki melyik jellemzőt milyen mértékben tartja előnyösnek), illetve a különleges személyes preferenciák sokszor lehetőséget adnak a „konszenzusos pontrendszer” alján elhelyezkedőknek is (Buss megemlíti egy ismerősét, akinek az volt a legfontosabb szempont, hogy orosz irodalomról tudjon elmélyülten beszélgetni a partnerével). Ha nem így lenne, elég nagy problémával nézne szembe a társadalom.
Szerkesztői záró gondolatok:
Azért választottam következő témának ennek a beszélgetésnek a fordítását-összegzését, mert egyrészt az evolúciós pszichológia egy viszonylag fiatal kutatási terület, ahol egyben egy izgalmas kísérlet is zajlik különböző, az emberi viselkedéssel foglalkozó tudományterületek szintézisére, ez a beszélgetés pedig ad egy kis betekintést, hogy milyen szempontok szerint vizsgálódnak az ezzel foglalkozó szakemberek. Másrészt, ez az interjú több, a témához tartozó érdekes és az aktualitását talán soha el nem vesztő kérdéssel foglalkozik.
A cikk írása közben kikerestem az evolúciós pszichológiával kapcsolatban megfogalmazott leggyakoribb kritikákat is, íme néhány:
- Túl fiatal terület, még nincs igazán kidolgozott tudományos módszertana az állításai alátámasztására. – Az evolúciós pszichológiával foglalkozók elismerik, hogy a módszertan folyamatosan fejlődött az elmúlt évtizedekben, és fontosnak tartják a többi kapcsolódó tudományterülettel való együttműködést (pl. genetika, neurobiológia, etológia, antropológia).
- Túl sok spekulatív hipotézissel él a pleisztocén kori ember viselkedését illetően, ami nem ellenőrizhető, mivel nem ismerjük az akkori körülményekre adott kognitív válaszokat. Erre az evolúciós pszichológia válasza az, hogy viszont a főemlősök viselkedése, és azok összevetése a mai ember viselkedésével jó kiindulási alapot ad.
- Nem veszi figyelembe elég súllyal a kulturális hatásokat. Erre azt mondják az evolúciós pszichológia egyes képviselői, hogy a kultúra és a genetika kölcsönhatásszerűen működik (kultúra-gén koevolúció elmélete). A populáció génjeinek változásai következtében változnak a kulturális gyakorlatok. De amint egy új kulturális gyakorlat kialakul, szelekciós nyomást hozhat létre, amely újfajta adaptációkhoz vezethet.
- Magában rejti a félreértelmezés lehetőségét, hozzájárulva a szexizmushoz, rasszizmushoz, társadalmi különbségek igazolásához, szociál darwinista elképzelésekhez. Az evolúciós pszichológia ezt határozottan visszautasítja, önmagát leíró tudományként definiálja, amely az emberi viselkedést evolúciós szempontból vizsgálja és magyarázza. Az, hogy van egy megértés egy adott adaptív viselkedésforma mögött, nem azonos azzal, hogy morálisan igazolttá válik.
Az eredeti beszélgetés:
További források és további olvasnivalók:
David Buss könyvei:
- When Men Behave Badly: The Hidden Roots of Sexual Deception, Harassment, and Assault (2021) – a férfiak szexuális viselkedése és visszaélései az evolúciós pszichológia szemszögéből
- The Evolution of Desire: Strategies of Human Mating (1994) — az emberi párválasztási stratégiákat vizsgálja, magyar nyelven is megjelent „A vágy evolúciója” címmel
- The Dangerous Passion: Why Jealousy Is as Necessary as Love and Sex (2000) — a féltékenység evolúciós pszichológiája , magyar nyelven is megjelent „Veszélyes szenvedély” címmel
- The Murderer Next Door: Why the Mind Is Designed to Kill (2005) — az emberi erőszak, gyilkosság és az elme evolúciós háttere
- Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind – átfogó tankönyv az evolúciós pszichológiáról
- The Handbook of Evolutionary Psychology (szerkesztőként)
-The mate switching hypothesis – David M. Buss, Cari Goetz, Joshua D. Duntley , Kelly Asao, Daniel Conroy-Beam, 2017 https://labs.la.utexas.edu/buss/files/2013/02/The-Mate-Switching-Hypothesis-FINAL-PUBLISHED-2017.pdf )
-Single Parent Seeking Single Parent? The Effects of Parental and Previous Relationship Status on Perceptions of Online Dating Profiles – Karyn M. Plumm, Shannon Sommer, Carolyn Uhl, Kaylee Stone (Cambridge University Press 2016)
https://labs.la.utexas.edu/buss/files/2013/02/The-Mate-Switching-Hypothesis-FINAL-PUBLISHED-2017.pdf
-A redpill woman jelenségről: https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/1097184X241286800